"Ez már akkor is megérte ha hányni fogok..."

Miután feltuningoltam magamat, hogy többé nem panaszkodom és nem akarok haza menni, azt kell hogy mondjam fenomenális hétvégén vagyok túl...
Szombaton ugyebár host mamim hazatért Angliába, Yeah volt ám öröm kaptam egy nagy csomag Tobleronet, fehércsokisat. Nyami jobb ajándékot nem is adhatott volna. Azért egy kicsit zűrösen kezdődött a szombat, mivel host papim elment a reptérre a host mamimért, ezért nekem kellett egybe rakni a gyerekeket reggel a bowlingra...nos mit ne mondjak nem ment valami könnyedén. Terveim szerint 8 órakor felébresztem őket, majd rájuk parancsolok, hogy reggelizzenek, öltözzenek fel, aztán odaadom a pénzüket a bowlingra...nos az egészből annyi lett, hogy odaadtam a pénzüket, és ezúttal én kiabáltam egy sort, merthogy...a nagy előttem felkelt, nem is volt gond. Felöltözött, megreggelizett, de a kicsit 8:45-kor még ketten könyörögtük ki az ágyból...Istenért se akart volna felkelni. Majd szokásosan kaptunk egy telefonhívást, hogy minden rendben van-e...hát nem volt így már hárman, valamelyik szülő telefonon kérlelte, hogy please kelj már fel...na végül 9-re sikeredett. Volt kb öt perce reggelizni, aztán jött a nagyobbik osztálytársának az anyja. Nos én inkább itt maradtam, visszabújtam az ágyba melankoliázni, majd megreggeliztem, letusoltam, hajat mostam. Délután semmi érdekfeszítőt nem csináltam. A szülők pakolgatták a nagyobbik gyerek cuccait, mert teljesen új berendezést kap a szobájába, nos én úgy voltam vele ha megkérnek segítek ha nem meg nem :) Volt mit csinálnom, készültem a vizsgára a szóbeli részére, majd egy kicsit a nyelvtannal erőltettem meg magamat. Szerintem én sohasem fogok megtanulni normálisan angolul. Egy bizonyos pont után megrekedek a nyelvtanulásban és nem megy, a némettel is így voltam...na mindegy. Majd letöltöttem a Breaking down-t magyarul természetesen, miután a Vámpírnaplókkal kudarcot vallottam angolul :) majd azt olvasgattam. Plusz skypoltam a nővéremmel, aki tudta hogy mivel lehet kihozni a sodromból...elkezdte azt mondogatni, hogy pizzát fog rendelni...én meg mint egy kótyagos elkezdtem ordibálni, hogy "Pizza...pizza???....nem akarom ezt a szót hallni, hogy pizza..." na a lényeg valamit a host papim meghallhatott belőle, mert fél hat tájában bejött a szobámba, hogy akarok e templomba menni, én mondtam, hogy most kihagynám...erre mondta hogy okés elmennek Harryért (egy újabb kölök yeah) aztán beugranak pizzát venni, milyet kérek...sajnos nem volt gombás, de pizzát ehettem :D előtte kaptam valahogy egy felhívást, meghívást nem tudom minek nevezni, hogy augusztus közepén mehetnék Madridba pár baráttal, meg a barátaim barátaival kis közösségével...húúú én meg úgy fel voltam dobva, hogy nagyon jó lenne elmenni, szóval nagyon örültem és elújságoltam host papimnak. Csak neki mert host mami, ment bulizni, helyesen szülinapot ünnepelni. Na és erre megkérdezte host, hogy voltam-e már Párizsban, mondtam, hogy nem, erre ő hát majd megszervezzük valahogy és elviszünk. Meg ilyeneket is, hogy áprilisban tuti megyünk a tengerhez, mert Tarut is elvittük tavaly, Londonban is biztosan menni fogunk, meg Edinburgh-be...nos én csak somolyogtam, hogy ezeket csak azért mondja, hogy itt maradjak...habár ki tudja de nem hiszem, melyik host család viszi el az alkalmazottját ilyen helyekre??? nem sok, de majd kiderül... Este beszéltem apával és anyjával, akik lelkesen kommentálták nekem a VV eseményeit (szegények mást sem tudnak nézni, ez a három csatorna átka) plusz apa áthívott egy kupica pálinkára, én meg mondta hogy naná apa...persze volt ám irigység a részemről
Ezután jött a vasárnap, igen. Reggel hét órakor keltem, mert mentünk korizni a Trent FM Arénába, Nottinghambe. Már csak azért is vártam ezt a napot mert azután találkozóm volt Magdival és Adrival. Reggel persze alig bírtam összeszedni magamat, annyira nem voltam egyben. Nem tudom miért vagyok ennyire fáradt, otthon mindig korán keltem, max 7 órát ha aludtam, itt meg lényegesen többet, de mindig ásítozom. A korcsolya jó volt, bár hát van mit fejlődnöm, majdnem elestem háromszor, plusz egyszer egy jó kis srác karjaiba vetődtem aki minden vasárnap szokott jönni korizni...:) plusz be lettem íratva hivatalosan is jégkorcsolyát tanulni. Február 14-től kezdődik az én szezonom, mint a tesióra a suliban, mondjuk nem árt kell egy kis mozgás, úgy ropognak a csontjaim mint egy csontritkulásban szenvedő öreg néninek. :)
Na és ezután jöhetett a nagy találkozás :) egy kis kaland után persze, mert mire megszerveztük, hogy ki hova mikor jön, hát én tuti nem lennék rendezvényszervező ennyit erről...persze sikeresen találkoztunk az állomáson, nem kell említenem, hogy én érkeztem meg utoljára....és azután elkezdődött a csevej a munkáról, rólunk ki miért van itt, mikor akar visszamenni, mihez fog kezdeni stb. Első állomás persze hogy a Primarkba vezetett, tehát gyakorlatilag egy órán át nem is beszéltünk, mert mindenki szaladgált a boltban mint a mérgezett egér, a jobbnál jobb kincsek között kutatva. Ez egy kicsit túlzás, azért mert a minőség nem egy egetrengető, de azért én úgy gondolom nem lehet rosszabb, mint otthon az Ázsia centerekben vehető ruházat :) És azután mi történt hát ha azt látta volna valaki az otthoniak közöl; angol és magyar egyaránt hát szerintem tátva maradt volna a szájuk. Adri elvitt minket egy olyan mindent ehetsz, amennyi csak beléd fér étterembe...hát mi ettünk. Kezdtem egy tál csak mindenféle salátával, kis koktélszendvicsekkel. Másodjára jöhettek a curryk, rizs, mindenféle gombás mártás, ilyen mártás olyan mártás, mexikói kenyér. A harmadik körbe jött a sültkrumpli, pizza, rántott zöldségek, és újabb kis szendó, mert annyira incsi fincsi volt, hogy jajj. Negyedjére meg a desszert, jégkrém, csokis süti, cheesake, caramel szelet, dinnye...volt egy csokoládészökőkút is...és erre mondtam én, hogy ez az egész már akkor megérte, ha hányni fogok. Adri javaslatára ezután sétálni indultunk, és nem is ártott ahogy Magdi mondta a 3000 kalória után :) Elindultunk a vár felé és találkozhattam életem szerelmével a példaképemmel, a Tolvajok fejedelmével vele igen Robinnal. Csináltunk egy pár képet, én persze meg vagyok veszve a műemlékekért, így a lányok szerintem biztos mondták magukban, hogy te jó ég egy múzeum kukac...ezt azért nem mert ez ilyen anitás szóösszetétel, de valami hasonlót biztos. Elhaladtunk a Trip To Jerusalem mellett, megfogadtuk hogy leközelebb be is megyünk sörözni, de ilyen hetedhét országra szóló lakmározás után...hát inkább kihagytuk, de meg kell hogy valljam én azért egy korsó sört le erőltettem volna a torkomon. :) Megtámadtunk még egy telefonfülkét, majd vissza vettük az irányt a plázák felé, de mivel oltári nagy pechünk volt, vasárnap minden bolt bezár fél ötkor. Láttunk egy számomra írtó helyes pasit, aki az utcán zenélt és írtó jó hangja volt. Megjegyzés én nem a gitártudása miatt andtam volna neki pénzt...na de ebbe ne folyunk bele, mert kicsit nagy fantáziám van, csak annyit mondok széttúrtam volna azt a jól megmunkált, széltépte frizuráját. Az állomsásom, hoztam a formám. köztudott, hogy a közlekedéssel nem vagyunk jóban, de szerencsére velem volt Magdi, aki megvette nekem a jegyet az automatából, majd rájött, hogy nekem a Norwich útvonalon kell hazamennem, így a vonatom is megvolt. Hoztam egy térképet is, mert a múltkor sem tudtam, hányadik megálló Grantham így senki nem nézett ám hülyének, hogy számolgatok az ujjamon, mint egy gyagyás. A csajokkal persze megbeszéltük, hogy legközelebb is találkozunk, és remélem Magdi host szülei megengedik, hogy ott töltsem a következő  hétvégét, és akkor bele csapunk a lovak közé... Este a család vacsorával várt, én meg nem bírtam és elröhögtem magam, és elmeséltem, hogy mennyit ettem ma, persze megköszöntem, hogy gondoltak rám, de egy falat nem menne le a trokom, na jó egy kis édesség biztosan :) lement volna. Szuper napom volt, remélem a következő is az lesz. Kalapot akartam venni, de nem tudtam választani kettő közöl, ezért otthagytam őket. Majd szerdán a vizsga után, ha sikerül azért, ha meg nem azért lepem meg magam eggyel a Peacocksban. :)
Képeket nem kaptok, nézzétek meg a face-n. :)
Bye. Keep smiling, mert várom a napfényt :)