Nos a következő álláspontra jutottam, de előtte vagy közbe hallgassátok végig ezt, én erőt merítettem belőle. Ha emlékezeteim nem csalnak, eme John Keats verset a magyar impresszionzmus kiemelkedő alakja Tóth Árpád fordította (hú ez nagyon irodalom füzetből szedett diktálásnak tűnt, akkor megpróbálom még egyszer...ezt a verset egyik nagyszerű magyar tollforgató vette a keze alá, hogy bővítse az angol kultúrával, már amúgy is terjedelmes irodalmunkat, Tóth Árpád impresszionista költő tolmácsolta...na ez szép mondat lett :) a nibelungizált alexandrinokat meg most kihagynám Tóth úr munkásságából és folytatnám)
ajánlom szeretettel:
Tehát? Biztos mindenki magában azt kérdezgeti, miért jött Angliába és csinálja ezt ha nem szereti, vagy ha nem jött be neki miért nem fogja magát és megy haza? Nos a válaszok következnek és a hátterek, annak aki nem ismer.
5 éves korom óta olvasok. Azóta rajongok minden írásért, papírra vetett sorokért, versekbe foglalt vallomásokért. Azóta falom a könyveket a mindent felülmúló szerelemről, sárkányokról, tündérekről, varázslatról, az igaz emberi érzelmekről, a történelemről, farkasokról, vámpírokról, az örök barátságról, a hitről a szeretetről. A könyvekre úgy tekintek mint más a drága kövekre. Aki már írt egy könyvet verset és ki is adta, az már nekem letett valamit az asztalra, beírta a nevét a Nagykönyvbe, ezért akarok én is valami hasonlót alkotni. Olyan 12 éves lehettem, amikor eldöntöttem bármi áron, de szeretném magamat kipróbálni külföldön. 15 éves koromra pedig arra az elhatározásra jutottam, hogy ez a hely csak és kizárólag Anglia lesz. Miért? Mert ennek az országnak van számomra a miénk mellett a legcsodálatosabb irodalma. Rowling, Neil Gaiman, Bronte nővérek, Conan Doyle, Agatha Christie, Byron, William Blake, Shakespeare, John Keats, Shelley, Charles Dickens, Jane Austin ezeken nőttem fel, őket olvastam, mert az ő írásaikban láttam meg a saját egyéniségemet. Mondjatok egy másik országot, aki nagyobbra nőtte ki magát a romantikus és a fantasztikus regényekben??? Nincs sok, sőt... Álmom volt az hogy eljussak ide, ahol ezeket az emberek éltek (javarészt) hogy saját szemszögből élhessem át, amit ők leírtak a számomra, Hogy én is meríthessek erőt, hogy megtaláljam a saját múzsáimat, amik talán egyszer írásra adják a fejemet. Soha életemben nem vágytam sehova annyira mint ide. Rendben most már haza is, mert büszke vagyok rá hogy honnan jöttem, büszke hogy Petőfi és Móra városában születtem és nőttem fel, és büszke hogy magyarság érzetemet sajnos nem annyira jól, de legalább olyan tiszta szívvel élem meg mint Wass Albert. De, én akartam, én döntöttem. A sors különös fintora, hogy ezt egy újonc angliai magyar írónő Kiss Angéla ébresztett rá;
"Igenis ki kell menni a zivatarba, mert a zord időknek is megvan a maguk szépsége, amit csak ott, és csak akkor lehet élvezni, és esernyővel vagy anélkül de meg kell tanulnunk legyőzni a tomboló viharokat. Sőt mi több, boldogan táncolva elébük kell menni!
Hisz ahogy a természet szivárványt fest az égre az esőt legyőző napocska üdvözlésére, úgy az élet is sikerrel hálál meg minden nemes küzdelmet."
A másik részről pedig, azt hogy mindig mosolyognunk kell drága Csillámnak köszönhetem. Sajnos az nem publikus, hogy mi történt vele, de nem kellemes dolog, és mégis megőrizte azt amilyen. Még abban a helyzetben is megmaradt az ironikusan poénkodó életvidám lánynak és nem adta fel az önbecsülését. Szeretlek drága barátném!
És igen mostantól táncolni fogok a mindig is szeretett Angliámban. :) és ha újra valamikor elkezdeném a nyafit, azt a nyafit amiből nekem is elegem van, mégis csinálom, akkor a következőket kell tennetek.
1. javasolni; olvasd el újra a blogodat
2. a fejemhez vágni, ne nyafogj, akkor menj haza
3. kitartás szót még véletlenül sem említeni
4. emlékeztetni, hogy hé Ani már táncolsz az esőben, megtetted az első lépést, most lépnél vissza, amikor jön a napfény?
5. javasolni olvassak egy kis angol irodalmat
Igen mondhatni késő újévi fogadalom ez. Edzem magam a gyerekekkel, ha mégis a tanári pálya mellett döntenék, tehát nyelek és tűröm a megpróbáltatásokat. Kiélvezem hogy az imádott Angliámban vagyok és mostantól utazni fogok. Útitársakat szeretettel várok. Mára ennyi ígérem legközelebb a munkámmal kapcsolatba is írok, mert tényleg át kell neveznem a blogomat :) de van egy megjegyzésem ezzel kapcsolatban. Ma táncoltam a kutyákkal a pályán Take that Rule the world cimű számára, ami mellesleg Neil Gaiman Stardust/ Csillagpor című filadaptációjának a zenéje. Remélem ezt is meghallgatjátok:
És vasárnap vigyázz, kész, jövök Nottingham :)
1 megjegyzés:
na ezt már igazán jó volt olvasni :)
Megjegyzés küldése