Sajnos a mai vizsgán nem voltak helyes skót vizsgáztatók, csak kettő lüke nő, akik bizonyára olvasni sem tudnak, vagy az agyvizük helyén mosogatólé csörgedezik, mert leültettek Mrs M akárki helyére, annak ellenére, hogy az útlevelemet elkérték és megnézték, amikor beléptem a vizsgaterembe. Ott ültem pár percig a zűrzavarban Mrs. M. (valami lengyel név volt biztosan ráadásul még férjezett is én meg NEM) rózsaszín cetlijével felcímkézve, miután elhitték nekem, hogy én Miss Kiss vagyok, és átültettek a hetes sorszámú székre. Mitikus szám, remélem szerencsét hozott. Mrs. M. egyébként jobb helyen ült, a ventilátor mellett, ráadásül, egy helyes szöszke pasi lesmárolta a vizsga előtt, közvetlen miután kinéztem magamnak, hogy hmm ki ez a helyes. Ez az én szerencsém, akkor, abban a pillanatban szívesen lettem volna Mrs M., de a valóság ridegebb, Miss Kiss vagyok, aki szingli, rohadtul szingli, már rohadt régóta.
1 óra és 40 percem volt. Úgy füstölt a kezem az írástól, hogy csodálom, hogy szikrák nem pattogtak. Első feladat egy interjúszerű fogalmazványt kellett írni. Gondolok itt állásinterjúra, amit szóban kell szépen remekelni, csak itt le kellett írni. Második feladat riport írása, amelyben egy összehasonlításban meg kellett fogalmazni Britannia és Magyarország zenei kultúráját, kikapcsolódási lehetőséget; TV, mozi és a gyerekek számára. Az utolsóban pedig egy levelet kellett írnom a szomszédnak, aki nem hajlandó velem beszélni annak ellenére, hogy valószínűleg ő áztatja be a falamat. Éppen hogy be tudtam fejezni. A levélben már azt sem tudom mit írtam nem volt idő kétszer átgondolni, és emészteni közben az biztos. Majd kiderül augusztus 31.-én. Mondjuk egy cseppet nehéznek találtam, olyan feladatok voltak, mintha ESOL Literacy-n lettünk volna, nem pedig a sima Skills for life-n. Never mind.
Utoljára körülnéztem a csapaton, akiket valószínűleg sosem látok többet. Nem látom Monikát, akitől most is kaptam bíztatást a vizsga előtt, és aki mindig minden körülmények között kifutóról lelépett nő képét sugallja, de ő a legtermészetesebb nő akit valaha láttam. Nem látom Danát, nem tudom, hogy mikor fog visszaköltözni Szlovákiába, nem fogom hallani többet, hogy belefájdulnak a karjai a sok munkába. Nem hiába már 55 éves. Nem látom Ulát, aki mindig mosolyog, és Janát, aki szerepelhetne egy colgate reklámban is. Nem látom többé Margitot, aki magyar, akivel volt alkalmam egy két szót váltani. Nem látom többé Gaye-t sem, akinek minden órája felér egy activity show-val, annyira beleéli magát…
Igen ez is over, ahogy így mondják….
Elmúlt…
És ami elmúlt soha nem jön vissza már….
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése