Hétvége történései ezúttal is igen izgalmasra sikeredtek. Díjaztam, de előtte szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogat a terveimben, aki tanáccsal lát el, köszönöm minden bejegyzéseteket, emailt, mindet, nagyon jól esett minden bátorító szó! Thanks again ;)
Pénteken késő estig kártyáztam a családdal, közben borozgattunk. Fogalmam nincs, mit játszottunk, illetve tudom seven névre hallgat, egyszer nyertem is, nem bonyolultak a szabályok, inkább jól kell taktikázni és hallgatni a megérzésekre.
Szombaton végre kihasználtam az alkalmat, és aludtam jó sokáig, majd tanultam, igen lehet megdicsérni, hogy milyen szorgalmas vagyok. Majd még mielőtt esni kezdett volna elmentem futni, plusz egy kis torna, hogy fittek legyünk. Este pedig elmentünk moziba. X-men First Classt nézni, hát nagyon boldog voltam. Amúgy is imádom az összes részét, hát még ezt, főleg, hogy a drága és kedves James McAvoy (Top 10 álompasi listámon megtaláljátok) játszotta az egyik főszerepet; Charles Xavier szerepét. Pechemre megint nem vittem fényképezőgépet, pedig volt kettő óriási plakát a moziban. Egyiken rajta volt teljes életnagyságban James McAvoy alatt az írás „Before he was Professor X he was Charles Xavier” mellette hasonló szlogennel plakátozva Magneto. Egy öt percen át, biztos csorgattam a nyálam James előtt, mikor szólt host anyám, hogy üljek, már le ne ácsorogjak ott…
A mozi szuper volt, nagyon jó, hogy megcsinálták az elejét a történetnek, bár én cseppet erősnek tartom, hogy pont a hidegháborús helyzettel, azon belül is a kubai rakétaválsággal fonták körül a történetet. Főleg, mert a gyerekek, akik nem úgy, mint a magyar gyerekek, nem tanultak és lehet, joggal feltételezem azt, hogy nem is fognak tanulni semmit ezekről az eseményekről; így el kellett nekik nagy vonalakban vázolni, hogy mi is volt ez. Nagyon nagy vonalakban, egyszerűen borzasztó, hogy ennyire nem tanítanak semmit az egyetemes történelemről a gyerekeknek, mit kívánok főleg, ha a sajátjukat sem tudják.
Na, mindegy ezen nem akadok ki, meg nem vesztegetem az időt. Pedig azt mondom, hogy a történelem az olyan dolog, amiből tanulni kell, tanulni kell a háborúkból, hogy ne kövessük el őket újra, hogy megértsük a jelenet, mert ha bár az én véleményem szerint a politika halálra van ítélve, sajnos, amíg világ a világ létezni fog, ez a független emberiség kárhozata…na jó tényleg befejeztem. Ennyi.
Visszatérve, a mozi, mint film igen jó volt. Örülök, hogy nem csinálták meg 3D-ben, ennek ellenére minden effekt nagyszerű volt és valósághű.
Fél tizenkettőre értünk haza Newarkból, és másnap vagyis ma reggel kelni kellett.
Már ébresztőórát sem kell beállítanom, ugyanis az egyik kutya 6 óra és fél hét között jön kaparni az ajtómat, hogy engedjem ki pisilni, nem lehet mondani, hogy sokat aludtam, de nem panaszkodom.
A mai közlekedés egyszerűen rémes volt Nottinghamben, nem találtunk parkolót, minden le volt zárva, az aréna meg tele volt emberekkel, akiknek az a felírta lógott a nyakukban, hogy God’s Kingdom. Tehát valami vallásos összejövetel volt, de kb. olyan mint valami esküvőre jöttek volna az emberek, a férfiak öltönyben a nők kis fancy dressekben. Izgalmas volt.
A valláshoz visszatérve, találtam egy hmmm hogy is fogalmazzak milyen linket, mert nyilván, aki nem hisz annak, az egész badarságként hat, de nekem nem, a végére belinkelem. Akit érdekel, megnézi, de úgy vagyok vele továbbra is, hogy bár az lenne a feladatom, hogy hirdessem az Evangéliumot, nem teszem, bocsi Papi, de úgy gondolom, hogy ameddig nem éreznek téged a szívükben, nem érzik a meghívásodat, addig én hiába csapok fel hittérítőnek, nemde? Én csak szépen annyit regélek, hogy a szeretet mindennek a kulcsa, és az, hogyan viselkedünk embertársainkkal, és meg tudjuk-e látni minden emberben és minden teremtményben a szeretetet, ami egyenlő Istennel.
Megint elkalandoztam, de ez ma ilyen kalandozós nap…
Próbálok igazodni a lényegesebb eseményekhez, korcsolya óra megvolt. A kezdeti lelkesedésem Thomas iránt, hogy milyen jó tanár kezd elmúlni és tudjátok miért? Mert egyszerűen ma teljesen kiakasztott a viselkedésével, lehet, hogy átvette Paul tanítási módszereit vagy én nem tudom, de rémes volt. Nem segített, vagy csak alig-alig. Mindenkihez mindig szépen odament, hogy ezt csináltad jól azt csináltad stb. Szerintem azért, mert azt gondolja, hogy nem értem, amit mond, pedig egyszer sem adtam rá okot, vagy értetlenkedtem az óráin. Lehet, hogy még nem tanított külföldit, na ezt kétlem mondjuk. A lényeg, hogy nagyon rosszul esett. Várjatok a poén most jön, jövő héten one foot glide on a curve INSIDE EDGE lesz a testben, és én mit na mit gyakoroltam 6 héten át tudtomon kívül az OUTSIDE EDGE-t szóval most légy okos Ani, mert határozottan nem tudom, hogy elég lesz e a mai nap gyakorlása, hogy átmenjek a jövő héten. Majd kiderül, és remélem nagyon, nagyon remélem, hogy most már valami nő lesz a tanár, mert a pasikból elegem van, nagyon, de nagyon. Továbbá hosték nem akarják ezt folytatni, mert host papi az autóbalesetből maradt sérülése miatt visszatérő fájdalma van, értsd, előfordul, hogy nem bír menni. Ezért és mivel nincs vonatom vasárnap, mostantól szombatonként támadom meg a koripályát.
Most jön az érdekes rész. Ugyebár tudják, hosték, hogy elmegyek. Mert azért finoman szólva a nyalizás, hogy maradjak, de nem akarok, ezt tudjátok, meg szerintem ők is tudják. Így hát ma reggel útban N felé, host anyámmal megbeszéltünk mindent, és olyan aranyos volt, de annyira, hogy nem is tudtam mit érezzek, mert, hogy a szüleim sosem tőrödtek velem ennyire így egy pillanatra sem. Ezt neki is elmondtam, miután azt mondta, ma úgy beszélünk, mintha az anyukád lennék, mondjuk részben az is vagyok az angol anyukád. Aggódik. Aggódnak. Ezt mondta, aggódnak mert fiatal vagyok, mert egy kedves lány vagyok, akit ez miatt könnyen ki lehet használni. Ezt érdekes, hogy pont ő mondta, na mindegy. Javasolta, hogy ne ragadjak le au pair munkánál. „Többre is képes vagy, fel tudsz menni a ranglétrán. Lehet, sőt biztos is, hogy az első hónapok keservesek lesznek, de előre fogsz jutni, mert képes vagy rá. Az au pair munka, meg nem jó hosszútávon. Látjuk, hogy szeretsz önálló lenni, szabad lenni élni, ne csináld ezt még egy évig. Biztos, hogy rosszabb lesz így angolt tanulni, főleg ha majd belekeveredsz a nottinghami életbe, de az a neked való élet. Fiatal vagy meg kell próbálnod a másik utat is, én sem szerettem volna egy kis faluban élni a te korodban, megértünk. Tudnond kell, hogy csak egy telefonhívásra vagyunk, és el is várjuk, hogy kapcsolatban maradjunk.” Ezeket mondta szó szerint, és ez annyira belém vésődött, hogy soha életemben nem fogom ezt elfelejteni ezeket a mondatokat. Ezek után újra kitört belőle az anya, hogy nagyon fontos, hogy találjak egy jó iskolát, ezért ma a fiatal korisokat arról faggatta, hogy hova járnak melyik College a legjobb Nottinghamben. Mivel erre ma már rá is jöttünk, a jelentkezési lapom le is van töltve a South Nottingham College jelentkezési lapja, ahol valószínűleg ESOL Advanced course-t fogok látogatni, amely lehetőséget ad a CAE letevésére, de az is lehet, hogy ESOL Literacy-t fogok látogatni. Érdekes ez is nem, hogy még nem tudom, hogy maradok, de suli már van. Köszönhetően host mamimnak, meg a korizóknak.
Amúgy már mindenki tudja, hogy nem megyek haza, és el voltak ájulva, hogy feladom az egyetemet Anglia miatt. Persze el kellett magyarázni, hogy el sem kezdtem, és hogy ez fog nekem segíteni elkezdeni. Persze ekkor már a magyar oktatásról is beszélni kellett, és teljesen odavoltak, hogy mi megtanulunk mindent a gimiben, és mehetünk egyből az egyetemre. Na meg azt is tudják, hogy magyar vagyok. Azt nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de N-ben valami miatt szeretik a magyarokat. Egy csomó ember odajön hozzám a gyakorlós órában, megkérdezik, hogy vagyok, megy-e a kori, majd hogy tényleg magyar vagyok-e. Aztán meg mondják, hogy óóó lovely, meg szép nyelvünk van, és kérdezősködnek tovább, a mai főleg az volt, hogy folytatni fogom-e a korit, mert ha nem hiányolni fognak. És ezek a mondatok számomra hihetetlenek. Mellesleg szeretném, de nem tudom, a pénz nagy úr, főleg most, hogy kell lakás, meg el kell kezdeni a dolgokat, és nyilván étel helyett nem korcsolya óráimat fogom lefoglalni, korcsolya is kellene .Ez a jövő zenéje, mint minden mellesleg. Nagyon élveztem, meg kell hagyni, barátokra leltem, majd kiderül, bár úgy tűnik ennyi volt.
Továbbá a szívem majd megszakadt, amikor felajánlották, ha haza akarok menni, nyaralni úgymond, akkor szívesen kifizetik a haza utamat, magyarán a felét. Visszautasítottam, nézettek bolondnak, de nem akarok. Nem akarok egy hétre azért hazamenni, hogy mindenki sír, meg én is sírok, meg azt hajtogatják, hogy maradjak. Nem. Így nehezebb a szenvedés, főleg ha belegondolok, karácsony még nem most lesz, de mégis talán ez a helyesebb út. Mivel nem lesz következő, au pair, az, hogy mikor hagyom el a házat, csak azon múlik, mikor lesz lakás, és munka. Ez pedig egy óriási segítség. Hatalmas. Tehát most CV-t írunk, mert ugye segítenek. NEM VAGYOK egyedül, ahogy ők mondják. Most kicsit lazulni látszik az idő által húzott hurok a nyakam körül. Nem egyszerű utat választottam, de annál izgalmasabbat úgy vélem.
Végül íme a link, egy olvasást megér, aztán lehet megkövezni......
1 megjegyzés:
Ez csodás Anita, mármint, hogy ennyire melletted állnak és aggódnak érted. Annyira megható, kicsit el is homályosult a szemem:) Szerencsés vagy és gondolom tartani fogod velük a kapcsolatot később is. Megérdemlik. Te pedig csak törtess előre, és minden vágyad teljesülni fog, csak bjzzál benne, akarjad nagyon és tegyél is érte!
Tényleg nem vagy egyedül, lélekben sokan vagyunk melletted, talán még többen is, mint gondolod!
Megjegyzés küldése