Paris-Second day

Másnapi felkelés nagyon, de nagyon fájt mindannyiunknak. Az ágy nem volt rémes ugyan, de a takarók, azok voltak, még viszkettem is tőle, a párnának kinevezett hengerszivacs is szörnyű volt.

Okés lementünk az étkezőbe, persze a konyhás nőci nem tudott semmi sem angol, ezért odamentem a pulthoz és mutogattam neki, mint Kiss Ádám a hentesboltban, hogy kérek müzlit, és legyen szíves adni egy kanalat. Az utóbbit. Spoon, Löffel nem értette, ezért mutogattam neki, majd ő jelezte, hogy az asztalon van már. Igen ott is volt, csak a probléma az volt, hogy az kávéskanál volt. Sebaj, megoldottam. Gabira és Tomira egy kicsit várnunk kellett, szegénykék elaludtak. A reggeli egész jó volt. Csak kár, hogy fejadagot kaptunk, alanyi jogon mindenkinek járt egy mini baguette és egy croissant.

Megcéloztuk a Louvre-t, útközben véletlen egy Moliére emlékművet is találtunk, hiába ez Párizs, mindenütt szemet gyönyörködtető látványosságok, szobrok, épületek és orrfacsaró bűz, de ez a legkevesebb, biztos ezért használnak annyi parfümöt, hogy csak magukat érezzék.

Bekövetkezett, amitől féltünk, hogy a múzeumra nem lesz elég idő, így szó szerint át futottunk. Mindenki külön utakat járt be, aszerint, hogy ki mi iránt érdeklődik. 

Louvre meg én

Delacroix

Az egyiptomi kiállítást céloztam meg, de sikerült eltévednem, így átsuhantam a római kiállításon a szobroknál, valamint átszaladtam a festményes részeken. Mona Lisát sajnos nem, de egy Delacroix festmény sikerült elcsípnem, majd rátaláltam az egyiptomi részre. Persze a lényeget nem találtam meg vagyis Tutanhamon halotti maszkját, pedig tényleg mindent bejártam, egy temet kétszer is, hogy visszataláljak, mert elég labirintus az egész. Amúgy enyhén szólva is csalódott vagyok, mert angolul nincs semmi leírva a tárlatokban, nincs semmi magyarázat adva a kiállított tárgyakhoz. Azért én így is elszöszöltem, közben szívtam magamba az érzést, hogy hmmm azért lennék én idegenvezető vagy muzeológus a Louvre-ban., de azt már eldöntöttem, hogy a történelem megmaradt szenvedélynek, tanulni nem fogom kész, bár soha ne mond, hogy soha, de most ezt érzem így is jó lesz nekem.

Egyiptian exhibition

Római kiállítás egy pillanatra

Eltévedés közben láttam

Azután kijövet csatlakozott hozzánk a párizsi au pair idegenvezetőnk, Reni, akinek a blogját megtaláljátok oldalt a listámon, hogy reklámozzam. Hihetetlen, még mindig számomra újra és újra azokkal az emberekkel találkoznom, akiknek nyomon követem az életét napról napra. Reni ezúttal is üzenem, vár London és Anglia.

Szóval majd következett a nagy séta. Át a Tuileriák-kertjén, a Concordig. Láttuk a sokak számára mini diadalívnek nevezett Carroussel-diadalívet is. 

Már öten sétáltunk a kertben (Tomi fotózott) :)

Concorde

Majd következett a leghihetetlenebb lépések a Champs Élysée-n. Mókás volt, mert minden tele van fáraónak öltözött emberkékkel, ezekért én meg teljesen odavagyok, szóval mindig leálltam fotózkodni velük, már a Sacra-Cournál is találtam egyet.

Nem csak gazdagság van

Ezeket imádtan!

Itt sajnos nem tudtunk vásárolni

Felsétáltunk a Diadalívig, ahol fényképkészítés közben hozzánk teleportált Hero Nakamura a hősökből, a viccet félretéve egy kínai pasas azt gondolta, poénos ha mások képébe beáll pózolni. Amúgy tényleg poénos volt, én jót röhögtem, elfért a képen elvégre.

Heroval pózolunk a Diadalívnél

Majd megcéloztuk a Notre-Dame-t, előtte betértünk a Latin-negyedbe ebédelni. Menüt kértünk így még nem is jártunk rosszul, főleg, hogy bordeaux-i borral csillapítottuk a szomjunkat. A pincér pasas nem volt valami kedves és udvarias, de persze hogy járt már kis hazánkban a Balatonnál, valamint csak arra a magyar szóra emlékezett, hogy nadrág, szóval biztosra vettük, hogy nadrágok közt csempészték át a határon.

Idegenvezetőnk :D

Előételem-sonkás-sajtos palacsinta

Főételem-lazacos tészta

Desszertem-csokis mousse

Tele pocival azután nekivágtunk a Notre-Damnek, Quasimodót és Eszmeraldát sajnos nem találtuk meg, a vízköpőket igen. Itt lehetett fényképezni, ki is használtam rendesen.

Notre-Dame

Főoltár

Mennyezet

Megörökítettük magunkat a vendégkönyvben

Ezt osztogatták a kijáratnál, nagyon szeretik a franciák Liszt Ferencet

Majd kerestünk egy boltot, ahol a többiek bort vettek az esti italozásra én meg sört, mivel itt Angliába minden nap iszom bort, viszont sör csak utoljára márciusban az au pair talikor folyt le a torkomon. A többiek szintén kávéztak egyet, majd újabb metrózás következett, ahol egy kicsit feltartottam a programot, ugyanis elkezdett vérezni az orrom. Igen éreztem én már, hogy az ereim nagyon lüktetnek a nyakamnál, a meleg miatt, gondolom ezúttal az okozott gondot, hogy jó hűvös Angliából, egy nap alatt nyári melegségű Párizs lett, és ezt nyilván a kis amúgy is front érzékeny meg nyámnyila szervezetem nem bírtam. Mindenki nagyon kedves volt, elláttak zsepivel is. Köszönöm még egyszer.

Luxemburg-palota

Luxemburg-kert

Mesebeli csodafa

A vészhelyzetes kaland után átsétáltunk a Luxemburg-kertben, a Luxemburg-palotánál. Ez nekem a tipikus francia arisztokrácia életét elevenítette fel. Renitől itt elbúcsúztunk aznapra. Nagyon szép volt amúgy a kert, voltak pálmafák is. Találtunk egy gyönyörű fát is, ahol szintén született pár kép, miután elmentek a zsaruk.

Következett az est fénypontja a Pont de Arts nevű híd, előtte felfrissítettük a készleteinket és beszereztünk sajtokat és baguettet, hogy legyen mit majszolni a hídon.

Le is telepedtük franciásan, mindent kipakoltunk, persze a bor is előkerült, de lecsaptak a Pacific blue-s rendőrök ránk, hogy az alkohol meg van tiltva. Annyi baj legyen Magdi áttöltötte a canburry gyümölcslés üvegbe, így ő Gabi és Tomi, abból fogyasztották a borukat. Én meg rosszul jártam, mert a sört nehézkes lett volna, meg nem is volt már szabad üveg, szóval én nedű nélkül maradtam. A híd egyébként tele volt a szerelmesek lakatjaival, mit szinglinek ez nem esett jól, de azért még egy kicsit, de csak egy nagyon picit hiszek még a szerelemben. Tanúi voltunk több csapat bringás városnézőnek is, és lánybúcsúztatót tartó csajoknak is.

Lestük a zsarukat

A Pacific blue akcióban

vacsora a Pont de Ats-on

Szajna parton

Mögöttünk a szerelmesek lakatjai

Majd gondolkodóba estük, hogy mit is csináljunk. Természetesen én valami beülős kocsmás helyre szerettem volna menni, ahol tudtuk volna nézni a BL Barcelona- Manchester United döntőjét, de ez igen csak le lett szavazva, főleg, hogy a csajokat nem érdekelte a foci. Végül is esti kiülés franciásan a Sacr-Cournál lett megszavazva.

Találtunk egy magyar éttermet is, és elkaptuk a Barca Messi által szerzett második gólját, volt ám öröm bőven, de én voltam olyan rosszul, pisilnem kellett egyrészt, de az köztudott, hogy nekem nyilvános helyen, legyen, mosdó vagy bokor nem megy, vagy csak nehezen.

Magyar étterem

Azután a bazilikánál, hogy elindultam fel, nem vettem észre, hogy a többiek leültek hallgatni az élőkoncertet. Azután amikor megtaláltam őket, nem bírtam átverekedni magamat egy csapat részeg németen, akik már majdnem elkezdték énekelni a Deutschland über alles kezdetű „népdalt. Ezek után megtaláltam őket, de mégis nagyon kellett pisilnem, így először ugyan elvetettem az ötletet, hogy a Bazilikában pisiljek, de rávett a lélek, hogy bemenjek, be is mentem. De mosdó nem volt természetesen, így csatlakoztam a miséhez, majd jobbnak láttam kimenni, nem akartam el veszni Párizsban éjszaka a többiek nélkül. Leültem egy pillanatra a bazilika lépcsőjére, de már jött is egy férfi, és mutogatta, hogy legyek szíves innen elfáradni, mert azért a templom lépcsőn nem csövezünk ám. Na, végül visszamentem a többiekhez, ahol felnyitottam a sörömet végre. Halleluja, közben nem tudom, hány afrikai akart ránk sózni még pár üveggel.

Majd elindultunk, lefelé tanúi lehettünk egy csapat afrikai toborzós táncának, durva volt. Majd megálltunk még pár szuvenír boltban, és jött a szállás. Amúgy én mindig elkerültem a szállás, állandóan továbbmentem. Nem baj, még jó hogy a többiek rám szóltak. Így sikerült éjfél táján ágyba kerülni. Fél háromkor felébredtem, hogy vérzik az orrom, elsőször a fürdőben voltam, míg elállt, majd fél négyig kiültem az erkélyre, hogy szó szerint lehűtsem a kedélyeket, nehogy megint elinduljon az orrom az éj folyamán. Nem volt rossz nézegetni, a mindig nyüzsgő Párizs éjszaka, még az Esthajnalcsillagot is felfedeztem.

Összességében ez a nap is szuper jó volt, főleg, hogy az alvás sem jelentett problémát pár kilométerrel a lábunkban. A Szajna-part és a Művészetek-hídja örökre belopta magát a szívembe, remélem legközelebb lesz kivel lakatot helyezni a rácsokra, aztán beledobni a kulcsot a Szajnába.
Folyt.köv.