Hiánypótlás

Rájöttem, hogy az egész hétről nem írtam semmit, most igyekszem bepótolni, de mivel a napok a munka szempontjából ugyanúgy telnek, ezért úgy gondolom, hogy felesleges is lett volna.

Vettek új vasalót, használatba is vettem hétfőn, így végre búcsút mondhattam a fájdalmas középkori kínoknak, amit az előző szerkezet okozott a számomra.

Találkoztam a lovukkal is, helyesen a fél lovukkal, mert felesben vették, meg vagy csak támogatják a tartását, egy másik családdal, ezt nem tudom, erre még rá kell jönnöm.

Csütörtökön szokásosan a suliban voltam, most lesz két hét szünet. Az angol húsvétról tanultunk, Gaye-től kaptunk egy kis kostolót a hot cross buns-ból, ami a tradicionális húsvéti angol reggelihez tartozik. Nekem ízlett. Meg kell hagyni én jobban, örülnék húsvétkor a tradicionális jellememből kifolyólag egy kis kocsonyának…de hát ez van, ezt kell szeretni, majd csináltatok magamnak augusztusra. Elvégre nem elég nagy ünnep az, hogy hazamegyek? Visszatérve, kaptam sok-sok házi feladatot, így a szünetre, írnom kell CV-t, meg egy esszét a magyar húsvétról is, szóval lecke feladva. . Így van rendjén, a jó pap is holtig tanul. A tandíjam visszafizetése pedig már egy hónapja húzódik. Most kitalálták, hogy elírták a koromat és azért. Azt hitték, hogy 16 éves vagyok. Szuper. Amúgy már nem Liamnál intézkedem, mert ő sokszor szokott értetlenkedni. Anitához megyek, akinél ki van rakva magyarul is, hogy „Segíthetek? Ha nem értesz valamit, kérdezz bátran”  ezek annyira szívmelengetőek, főleg egy angoltól. Valljuk be, azért mert az angolok ennyire toleránsak, ők sem szeretik a külföldieket, ez főleg az idősebb társadalmi rétegre jellemző. Ezen a napon, meg a kicsi fiam, második lett a teniszversenyen. Kis bajnokunk is van már.

Pénteken este pedig akkora nagy balhé volt, mint még itt soha ebben a házban. Kirobbantó a nagyobbik gyermek. A szituáció. Vacsoráztunk a nagyszülőkkel, a gyerekek a nappaliban. A nagy elkezdte gyilkolni a kicsit, erre felugrott az apjuk és számon kérte az idősebbik fiát. Persze, a fiú természetesen visszabeszélt, az apja egyre idegesebb lett. Visszajött hozzánk, majd a nagyszülők beszóltak, vagyis inkább megjegyezték, hogy mit hogyan kellene csinálni ilyenkor. Erre ő felugrott az asztaltól és megköszönte a tanácsot, a vacsorát, mindent és szépen magára zárta az iroda ajtaját. Az anyuka meg a szobájukba küldte a gyerekeket, mondta nekik, gondolják át, hogy mit csinálnak, főleg a nagynak mondta, és, hogy majd holnap kijöhetnek a szobáikból. Ennek ellenére a nagy folyamatosan visszajött a konyhába, és mondta az anyjának, hogy magyarázza el neki, hogy mit csinált, ő nem feleselt senkivel állítása szerint. Amikor meg az anyja mondta neki, hogy őt már nem érdekli semmi, csak menjen vissza a szobájába, akkor az anyjával is elkezdett feleselni. Majd ő is megköszönte az anyjának, hogy tönkretette a péntek estéjét. Nos én már a nagyszülőkkel együtt köpni nyelni nem tudtam, hogy engedhet meg magának ilyen hangnemet egy tizenkét éves gyerek. Tényleg az egész szituáció elképesztő volt, és egyre jobban nem értem, miért nem tudják megnevelni ezt a gyereket, mármint értem. Már túl késő, ez egyértelmű, túl sokáig nem csináltak vele semmit, de ez nem az én feladatom, pedig én is hozzá tudtam volna fűzni a dolgokhoz egy s mást, de nem akartam olajt önteni a tűzre. A napról még annyit, hogy sikerült áprilisban leégnem ráadásul Angliában. Ezt sem gondoltam volna soha, pedig csak 45 percre vettek birtokba a trambulint, amire felfeküdtem és élveztem a madárcsicsergést, a lágy szellőt, a napfényt.

…és végül de nem utolsó sorban jöjjön egy kis otthoni szemezgetés, egy kis móka a végére. Anyával beszéltem, és mesélt az unokahúgomról. Dorci most 1 éves és 5 hónapos. Csoda egy kislány, nagy dumagép, igen már beszél. Ugyebár igazi sajátos módon nevelik. Értem ezalatt, hogy már most kezdik beleavatni a magyar történelem rejtelmeibe a csemetét. Árpád fejedelem egyszerűen csak Ájpí, Álmosra meg mindig rázza a fejét, és menekül…na nem mintha bárki is azt kérdezte volna, hogy álmos, csak értitek a poént és azt, hogy milyen kis okos. A java viszont most jön. Bátyám szereti a western filmeket, meg is néztek múltkor egyet, igazi gyerekprogram nem? A lényeg, azóta mindenki, aki lovakkal van „winnetou” nem indián, nem ám még az könnyebb szó lenne. Nem, winnetou. Így történt, hogy a honfoglaló magyarok át lett keresztelve winnetoukra. Azóta is mutogatja a képeken; Ájpí és winnetouk ccccc…mert mindegyik „mondata” végén ellő egy rakat c betűt, de hogy miért arra nem jöttünk rá. Mindesetre én örülök, hogy nem teletabival van elbutítva. Kis édes.

Jövő héttől pedig kezdetét veszi a tavaszi szünet, röpke három hét. Majd meglátjuk mennyire röpül el, és milyen élményekkel leszek gazdagabb…

Kimaradtak a filozofálgatásaim...na majd legközelebb, nem terhelek le senkit a hétvégére, de holnap korcsolya, annak szánok úgyis egy külön bejegyzést,

Utószó: újra sötétbarna lettem :) a vörös nem az én színem :)

Ennyi

Bye