Pótlás következik, egy pici még a tegnapról. Ugye host mami szabadnapos volt. Reggel vitte a gyerekeket, délután hozta. Plusz anyák napi ünnepség volt, majd jött hozzánk plusz két vendéggyerek. Szóval egész délután nem volt semmi dolgom, vagyis már 11-től kezdve kezdtem labilissá válni a semmittevésben. A legjobb, hogy én semmiről nem voltam tájékoztatva, se a szabadnapról, se a vendégekről, se az előadásról, semmiről. Így egész délután lestem, vártam az utasításokat, és megpróbáltam valahogy szóba elegyedni host anyámmal, akivel nem éppen lehetett, mert mindenkinek a kerítéses ügyet ecsetelte, a telefonon lógott. A gyerekek a kertben játszottak, én vacsorát akartam csinálni, de mivel semmi, de semmi nem volt, már vaj sem komolyan(!) tanácsot akartam kérni. Na meg, azért mert nem tudtam, hogy a másik két gyerek evett-e főtt ételt a suliban, magyarán főznöm kell-e. Nos egyszer kiszólt a telefonból a kölköknek, hogy két perc és megyünk ki a kutyákkal. Ez is az én feladatom, de le lettem koptatva. Közben jött a nagyi, aki a vacsorát csinálta, hogy elnézést kér, de rám nem gondolt, amikor főzte. Ezt a lányának, mondta, mert tudjátok nem eszem húst pénteken. Erre host anyum mondta neki, hogy ne aggódjon, biztos van valami a hütőben…igen volt pár doboz jégrém. (Amúgy a nappaliban ültem és vártam arra a szabad percre amikor már mami nem lógna a vonalon.) Nem szoktam főzőcskézni magamra, meg nem volt miből, ezért gondoltam, hát jó akkor kihagyom a vacsit, megint… Ezután begőzölt a fejem és beiszkoltam a szóbába, hogy akkor nem érdekel az egész…nagyon, de nagyon mérges voltam. Értitek egész nap bezárva a házban és semmit tenni, ez az, amit a legjobban utálok. Hasztalannak érzi magát az ember, és lényegtelennek is, mert szerintem nem lett volna nehéz ha tájékoztatva leszek, hogy pénteken nincs rám szükség, mert host anyám magára húzza a szülőszerepet. Elkezdtem tanulni, zenét hallgattam stb. Egyszer csak fél nyolc után, szólnak, hogy jöjjek le vacsorázni meg borozni. A fiúk, mint kiderült pizzáztak, de ugye nem lettem informálva. Kaptam tésztát, mikorósat, gyorsan beszaladtak a Sainsbury’s-be mert ők is rájöttek, hogy üres a hütő…Tudom, vagyis lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy nagy hócipőt kerítettem neki, de én olyan vagyok, hogy nem szeretem ha mások csinálják meg az én munkámat, nem szeretek ingyen élni, és zavar, nagyon-nagyon zavar, ha tétlen vagyok. Igazi csapatjátékosnak tartom magam és szeretek emberek közelében lenni, nem szeretem ha kizárnak. Ez történ tegnap, persze rájött aztán, host mami is, hogy hibázott. A vacsora és a hangulat tökéletes volt. Magdi meg lett invitálva hozzánk. Szóval Magdi, ha jönni akarsz, meg, ha valaki szeretne jönni, várjuk, a családom főleg, én is, de ők izgatottabbak ez ügyben. Szó esett, hogy igen 4 hónap és lelépek. Host papi felvetette, hogy el kellene addig még mennünk közösen Skóciába, hát kíváncsi vagyok, mi fog belőle kisülni.
Nem utolsó sorban el lettem engedve hivatalosan is Párizsba, már csak jegyet kell venni.
A highlight megjegyzés pedig, van új vasaló. Szuper. Búcsút mondhatok a középkori szobalányérzésnek mostantól.
Ami még említésre méltó van egy lovunk. Helyesen egy fél lovunk, mert host mami egyik barátnőjével vette meg, pontosabban egy farmon van tartva, tehát mondhatni ez egyfajta support animal projekt. De akkor is van egy fél lovunk, menőek vagyunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése