Biztos már mindenkinek elege van a királyi esküvő témából, de erről muszáj írnom, több okból. Az egyik, hogy nekem még nincs hányingerem tőle, a másik elkönyvelhetem ezt a napot, az egyik legemlékezetesebb és legjobb napomnak itt az Egyesült Királyságban, annak ellenére, hogy én végső soron csak kívülálló voltam és vagyok is.
Csütörtökön már izzott a levegő, már mindent átjárt az a sugallat, hogy másnap valami hatalmas nagy esemény fog történni. A szomszédok elkezdték felvonni a brit zászlókat. Több helyen a kerítések mentén végig, a brit színekben szalagok pompáztak.
A napról még annyit érdemes megemlíteni, hogy suliban voltam, Végre egy számomra érdekes vizekre, a művészet világába eveztünk. Ennek örömére mélyebben megismerkedtünk Pablo Picassóval és Ernest Hemingwayjel is, felderítettük a múltjukban az azonos pontokat (Párizs, A spanyol polgárháború, Gertrude Stein, nem szeretném rászeletezni, aki tudni szeretné utánanéz, feleslegesen nem írok, ez most nem esszének készül, ez a blogom) Rengetek házit kaptam, de van is mit gyakorolni. Júniusban lesz a szövegértés, júliusban pedig az írás készség vizsga. A tandíjam végleg letudva, immáron azon tanulók közé tartozom, akik nem fizetnek egy pennyt sem, kivéve a regisztrációs díjat, így a családnak sem kerülök pénzbe. Tudjátok, úgyis spórolni kell a pénzüket. Jó lenne otthon is, ha így lenne, látnák valakin az elszántságot és az érdeklődést, a fejlődni akarást, és nem húznának le tőle milliókat egy diplomáért, mert nincs elég pontja. Akárki akármit mond, ezt a pontrendszeres bohócságot el kellene törölni…na de ez egy másik történet.
Hol tartottam? Igen, tudom, szóval iskola, meg volt. Jó volt. Egyébként a család szerdán elment, este egyedül voltam. Szabadság és magányérzet…nem most nem filozofálgatok, szeretnék, de nem untatlak titeket….
Most következzék, akkor a címkifejtés. Péntek, a királyi esküvő dátuma. A családom nagyon készült. A nappalink terítve volt lufikkal, egy nagy union jack a kapun és nappali ajtaján, temérdek angol zászló. Cupcakes with flags, csoki szívek Kate and Will felirattal, a szomszéd kislányok gyártották. 11 órakor leheveredtünk a nappaliba, pezsgővel koktél kolbászocskákkal és lazacfalatkákkal, és néztük a fairy tale-t. Igen. Tündérmese, máshogy nem is tudnám leírni. Nekem az volt. Láttam, ahogy a szerelem mindent legyőz címszó alatt, egy hétköznapi lány a jövendőbeli király felesége lesz. Valljuk be, volt ideje felkészülni, a családja is gazdag, de akkor is mondhatom ezt nem? Tényleg szeretik egymást, az esküvőn visszafogták magukat, eléggé távolságtartóan viselkedtek egymással, de az etikett így követelte meg. A mennyasszony gyönyörű volt. Egyszerű, de nagyszerű ruhával vonult a Westminster apátságba. Személyes véleményem, hogy a frizurája lehetett volna egy kicsit „több” ha értitek, mire gondolok. A ceremónia bakimentesen lezajlott. Szerintem Harry a család fekete báránya eléggé ideges volt. Jó arc az a gyerek. Ma halottam egy poént, ha ő lenne a király lehet, hogy Buckinghamben füvet árulnának…van benne valami. Egyébként egész jól mutatott Pippával az oldalán, ki tudja mit hoz a jövő.
Azért egy két apróság becsúszott. Kate anyja nem a megfelelő oldalon szállt ki az autóból, nem a szőnyeg felőli oldalon. A királynő sem ott, ahol kinyitották neki az ajtót, de ő azért, mert tudta, hogy a szőnyeg felőli oldalon kell kiszállnia, így átmászott. A családom szerint a canterbury érsek túl sokat regélt, anyukám szerint a gyerekek és a kórus túl sokat áriázott. Valamint Kate ujjára alig ment rá az ujjára a gyűrű, de végül Vili megoldotta. Így lettek ők the Duke and the Dutchess of Cambridge.
A felejthetetlen hercegnő is ismét felelevenült nálunk. A családom nyíltan kimondja, amit nem lehetne, ami nem biztos, de valószínű Diana halálával kapcsolatban, amit sejtenek, amit mindenki tud…she was murdered by…és a hiányzó szavakat mindenki képzelje ide…
Közben volt egy kutyasétáltatós szünet. Egyébként a kutyáknak a 9. vagyis a 63. születésnapja volt, volt mit ünnepelni.
Este folytatódott a dolog a barbecue-val. Finomabbnál finomabb saláták, nekem külön citromos lazac (megtisztelő volt) bor, pezsgő, valami tipikus angol ital tele igazi darab gyümölcsökkel. Élmény volt. Főleg, amikor koccintottunk, hogy Isten áldja meg őket, God bless C&W, sok-sok gyermeket, fiúkat, az utóbbit nem tudom minek, hiszen nem a középkorba vagyunk. A lényeg, emlékszem, amikor még otthon tiniként a bulvárlapokban böngésztem róluk, és soha nem gondoltam volna, hogy az esküvőjüket, átélhetem egyszer angolokkal Angliában, hogy tósztot mondanak egy királyi személyre, és én és felemelem a poharamat a királyi család tiszteletére, soha. Ez az egész nekem meseszerű volt, és biztos vagyok benne, hogy örök emlék marad. Nekünk sem ártana egy királyi család a sok hülye politikus mellé.
Gazdagodtam egy Kate & William feliratú, brit zászlós bögrével, hogy örökre emlékezzek e napra, a családtól kaptam…fogok emlékezni, fogok… Congratulation Kate and Will, God bless them!
itt mindenki kiderítheti, hogy mi a király neve :) good luck
1 megjegyzés:
Az én nevem: HM Queen Emilia Eugenia Imecscott of Csikszeredaport
Köszi az ötletet:))
Megjegyzés küldése