Először is Boldog Névnapot szeretnék kívánni barátnőmnek, Csillának. Magam írtam nemrég, hogy elfelejtenek az otthoniak, és lám ugyanabba a csapdába estem, mert teljesen kiment a fejemből….elnézést kérek.
Ígértem, hogy megsokszorozódnak a bejegyzések, ez is történik jelenleg.
Minden mellett, el kell mondanom, hogy soha éltemben nem volt még ennyire semmilyen húsvétom, annak ellenére, hogy otthon sem szokott lenni hatalmas családi ebédek, és locsolkodni jött tömeg, főleg amióta a nővérem elkerült a háztól. Valljuk be, ő volt a szép, és az is, én meg a csúnyácska, aki nyugodtam elhervadhat, nem kár érte, így nem szoktak hozzánk jönni sokan…Igen sajnos nincs rá megfelelő melléknév, mert semmit az ég adta világon nem csinált a családom húsvét alkalmából, abszolút nem éreztem, hogy húsvét van. Csak szombaton a templomban.
Rájöttem, hogy ők amit tényleg nagy banzájjal ünnepelnek, az csak a karácsony. Mi meg mekkora feneket kerítünk egy csomó ünnepnek. Tehát meg kell, hogy mondjam, nagyon hiányzott az otthoni mi kicsi húsvétunk…erre pedig jöhet az anitás bölcsesség, miszerint akkor jössz rá a dolgok értékére, ha elveszted, mert sohasem szerettem a húsvétot, nem tudom miért, de nem. Sose járt át az igazi húsvéti hangulat a lelkem legmélyéig ellentétben a karácsonnyal, de ez egy másik mese, és én ma nem erről akarok beszélni.
Tegnap húsvét hétfőn állatkertbe mentünk Észak-Londonba. A host családom találkozott egy másik családdal, akikkel barátok. Anyuka, apuka egy kislány és egy kisfiú. Annyira rendes család és a kölkök is zabálni valóak voltak, főleg a kisfiú, igazi kis huncut. A lány meg igazi belevaló kiscsaj, aki rögbizik, így párszor földhöz repítette az apját. Kiderült, hogy a „barát” anyuka nővérének van egy magyar vizslája, akit imádnak, teljes mértékben áradoztak a kutyáról. Az állatkert nagyon szép volt, és hatalmas, akkora, hogy kocsival is mentünk közben, mert ugye host papi nem bír sokáig sétálni (baleset miatt) és a gyerekek sem …na ezt hanyagolom, tudjátok, hogy viszonyulnak a srácaim a mozgáshoz. A lényeg kocsikáztunk, vonatoztunk, piknikeztünk. Utóbbi helyen a vendég volt Héra is földi színeiben, vagyis páva alakban. Igen úgy képzeljétek, hogy eszegetsz, és hatalmas páva cirkál körbe, mint egy koldus királynő, hogy elemózsiát gyűjtsön. Részt vettünk medveetetésen. Megcsodáltuk a szurikátákat, akik majdnem elcsenték a nagyobbik fiú kulcstartóját, nagyon kis cseles állatkák. A legnagyobb élmény azonban az elefántséta volt. A gondozók kihozták őket az emberek közé, ezt úgy kell elképzelni, hogy 5 méterre mellettem sétálnak az elefántok, igazi élmény volt. A másik szuper emlék, pedig amikor a vonattal elhaladtunk közvetlen a jak-csorda, a tevék és a szarvasok mellett, és meg sem ijedtek. Nagyon jól éreztem magam komolyan. Este egy pubban vacsoráztunk, ahol ingyen volt a saláta bár, maximálisan kihasználtam, sőt miután host papi és a barát papi rám erőltette a desszertes menüt, és azt hogy rendeljek. Megbirkóztam egy hatalmas kehely csokis csodával. Csokis fudge cake, vanília jégrém, csoki darabkák, ostya, forró csoki szósz, tejszínhab. Joggal érdemeltem ki ezek, után a chocolate girl melléknevet a barát apukától. Közben hosték a következő találkájukat szervezték, így elcsíptem közben azt, hogy több mint valószínűleg június 2.-án vagyis a névnapomkor elmennek valahova, magyarán a névnapom is a teljes semmiség és egyedüllét körében fog zajlani izgalmas lesz.
Ma 4 és fél órát vasaltam, a kicsinek suli van, de holnaptól kikérik, mivel hostéknak szabadság van, együtt akarnak lenni. A jégkorcsolyát áttettük csütörtök estére. Mint mondtam, jégkorcsolya-vásár közepén vagyok, azt sem tudom, hogy osszam be a pénzem. Itt jóval olcsóbbak a korcsolyák, mint otthon, a minőség javára, ami nem rossz érv. DE, ez is jön, de hogyan fogok hazamenni??? Három hónap és a bőröndöm mérete neme engedi, hogy az összes felgyülemlett dolgot hazavigyem, vagyis bőrönd is kell. Plusz pénzkiadás, jövő hónapban Párizs, még arra is kell a pénz, de akkor már megint egész májusban csak bámultam ki a fejemből ebben a retvás kis faluban, a bicikli kereke kilyukadt, ide vagyok kötve, és én utálok egyedül lenni, utálok ülni, mint pl most és olyan gondolatokkal harcolni, hogy pénz, spórolás meg stb. pedig spórolni muszáj, egyetemre megyek. Plusz augusztusban nyilván nem ingyen fogok menni sehova sem a barátokkal, mindenre kell pénz, pénz, pénz. Utálom. Már csak 3 hónap, örülök is, de annyi mindent akartam még csinálni, és bele is férne, de a pénz. A forint meg csak erősödik, így egyre gyengébben lehet váltani, ergo kénytelen vagyok még jobban spórolni. Hiába mondom azt, hogy ááá ez csak a vonatjegy ide, ez csak a korcsolya ára, ez, az , amaz, sok kicsi sokra megy….na itt be is fejezem, mert mindenki tudja szerintem, hogy működik ez és mindenkinek hányingere van a pénz témától….
Ha lesz valami érdekes írok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése