Igen mert ugye szabad péntek is volt…de ezt nagyon jól tudjátok, ha olvastok...
Leicesterben találkoztam Magdival. Ez volt a hétvégi programom.
A reggel kicsit zűrösen kezdődött. Most a kicsin volt a sor, hogy drámát rendezzen. Nem volt neki jó reggelire, sem a müzli, sem pedig a pirítós. Főtt tojást akart, az anyja meg közölte vele, hogy sietni kell, mert engem kell vinni az állomásra. Kemény 25 perc volt még a vonatom indulásáig. A gyerekek meg még nem reggeliztek, cipő zokni sehol, kutyák nem voltak megetetve. A kicsi elkezdett nyafogni, meg csapkodta magát, és később sikerült ráerőltetni, hogy egyen egy kis müzlit, persze ezt is pukkadozva és extra lassan csinálta direkt. Közben magam, a felnőttek, és a gyerekek (nem elfelejteni volt még nálunk pluszba kettő) után takarítottam a konyhát, kipakoltam és be a mosogatógépet. Majd jött host mami szokásos megjegyzése, hogy mindent neki kell csinálnia, mert meg kellett etetnie a kutyákat. 4 perccel azelőtt, hogy elindult volna a vonat, értem az állomásra. Előttem persze pont ilyenkor kígyózó sor állt, na jó csak három ember, de jelen esetbe sok volt. Megvettem a jegyem, már a hangosbemondóban szóltak, hogy calling at Nottingham és társai, a kártyám beragadt, elkezdtem futni, épp, hogy csak felértem a vonatra a kalauz csukta is be az ajtót, de a fontos dolog az, hogy sikerrel jártam. Útközben Magditól kaptam egy sms-t, hogy késni fog, de ez az ő sztorija, majd biztos leírja.
Majd elindultunk, először Primark ugye. Nekem már nagyon kellett vásárolnom, ideje volt újítani a ruhatáramat, egy picit. A fő célkitűzésem egy melegítő vásárlása volt a jégkorcsolyára, hát, mint kiderült nem ment könnyen. Körbejártunk mindent, mindenhol csak ilyen rikító szinű, Miami Beach, Florida és hasonló felirattal, én meg tudjátok, hogy nem vagyok békében a sárga, narancs, piros és pink színekkel, a papagájnak jól áll de nekem nem, nem az én egyéniségem. Végül másodjára sikerült vadászni egyet a Primarkban. Férfimelegítő. Kék és szürke, Jól néz ki, kényelmes. Az összes férfi jumper jól nézett ki, a végén már ott tartottam, hogy nem tudtam dönteni, de megtörtént. Amúgy vettem táskát, övet, két felsőt, cicanadrágot, famert, pizsit, hajpántot meg egy napszemüveget.
Betértünk a Zarába is. Kár volt, három dologért azért is fáj a szívem, de mivel ez a három dolog, sorolom, pénztárca, öv és egy felső többe került volna, mint a fizetésem, ezért húztunk. Következett az étteremkeresés, valami indiai vagy kínai kaját akartunk. Magdi pedig kimondottan húsra éhezett. Találtunk is egy indiai, mexikó, kinai , olasz éttermet. Értitek vegyítve mindhárom. Kaptunk asztalt és nézegetni kezdtük az étlapot, majd két oldal után rájöttünk, hogy vega étteremben vagyunk. Kicsit gyanús volt, hogy semmiben nem volt hús. Készültem már volna rendelni, de a választásom csak olyan, hát jó ha muszáj ennei valamit akkor ezt. Magdi meg mondta, hogy ő most feláll és menjünk, mert ő húst akar és nem fizet pát zöldségért. Tehát kisétáltunk, én jót röhögtem. Igaza volt Magdinak, de én nem mertem volna kezdeményezni, hogy lépjünk, szerintem még húzott is egy picit, na mindegy eljöttünk. Megkerestük a pici, olcsó gettó konyhánkat, ahol egy doboz kínai vagy indiai ételadag 4 font . Ragaszkodtam a hagyományaimhoz és curryt ettem, Jól tele ettük magunkat, ezután járuk meg másodjára a Primarkot. Majd jött a meki. Hátha a McFlurry mellé ingyen torokgyulladást is kapok, de jó esett, Leültünk a központba hallgattuk, a gospelt éneklő fekete együttest és itt jön a talált táska című fejezet,a mit szintén nem én fogok elmesélni.
Jött a hazaindulás és szomorúan állapítottuk meg, hogy legközelebb Párizsban találkozunk. Na nem ez volt lehangoló, hanem, hogy az még két hónap szinte, csak hát a pénz az úr.
6 órára értem haza, majd host mami elment még vásárolni, én a kocsiban maradtam a parkolóban. Kiket láttam, na, kiket? Bellatrixot és William herceget, a közelünkben parkoltak, és nem viccelek a nő nagyon hajazott rá, meg is ijedtem. Milyen jó hogy orr nélküli, kopasz emberek nem járkálnak az utcán. A pasi meg simán becsaphatná még Kate Middleton-t is.
Este kerti sütögetést rendezett a family. Már vártam, már hiányoltam. Ugye itt mindig ez megy ha süt a a nap, minden hétvégén. Meg is volt jegyezve, hogy már annyira hiányolták a barbecue seasont. Hát még én…na jó a saláták jól. A Waldorf saláta mennyei. Itt is beettem jégkrémből, tehát ha nem kapok megint torokgyulladást, akkor semmit. Annyira fáradt voltam, hogy már 10 órakor lefeküdtem, ami mostanában rekord, persze éjszaka felébrdetem, de ezt majd a következő történetben részletezem, mert ugye a hétvége két részből áll, szombat ás vasárnap, és az utóbbi napokon történnek a legizgalmasabb dolgok, mint a korcsolya és egyéb nyalánkságok…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése