Hétvégi karcolat

Time to write something…hogy örüljetek.

Szombaton igazi magyaros napot tartottam. Magyarokkal találkoztam, beszélgettem, jó volt. Annyira, hogy nem is akarom részletezni minden mozzanatot, de pozitívan gondolom, hogy jól éreztem magam komolyan. Reggel 10-kor találkoztam Dáviddal, akivel Eszter utazott vissza nem rég. Azután elmentünk más magyarokhoz, majd hozzájuk így ott maradtam az 1 és negyed óráig (végtelen intervallum…volt az 3 óra is) főzendő vacsorára. Majd nyúlcipőt húztam és elmentem a misére, és ezzel a szombatomnak is vége lett.

Ma pedig ugyebár korizni mentünk. Esküszöm, imádom Carolt, hogy mi mit össze nem szenvedünk. Edzőbá megint morcos volt, de ezt hallgassátok, tudja a nevem! A teljes nevem. Megtisztelő, nekem már oda sem kell mennem, jelenteni, hogy itt vagyok tanár úr. Remek. Természetesen ezúttal is jól kibeszéltük. Carol szerint abszolút nincs szexuális élete, azért ilyen morcos 25 évesen, és tuti, hogy állandóan a jégen vagy annak a közelében tartózkodik, ezért nincs barátnője. Továbbá elképzelni sem tudja szex közben, igen Carol egy cseppet körüljárta a témát. Nekem van ötletem, hogy csinálhatja, biztos sokszor elhangzik „Do it better gril” Nagyon jól komédiáztunk, de meg lesz ennek a böjtje a következő héten, akkor lesz a vizsga. Amúgy egy másik nővel arra a megállapodásra jutott az én barátném, hogy nekem tuti tetszik Thomas, de mondjak le róla mert tuti meleg. Inkább mentsem meg az edzőt, hogy legyenek még brit olimpikonok, ki ne halljon nála a családfája. Eszementek voltak, az biztos. Megpróbáltam mellesleg, amikor mellettem korizott, és a megállást gyakoroltuk, direkt közel mentem hozzá (a csajok röhögtek) és a karunk összeért, a szeme szikrát hányt, hogy nem tartom meg a három lépés távolságot, esetünkben három „pushing” . Végül Carol abszolút arra jutott, hogy évek óta nem érintett nőt…a gyerekekkel is távolságtartó. Valóban az összes más edző istápolja őket, felsegíti, ő meg az a hozzám ne érj típus. Egy szó, mint száz, megint élvezetes napot zártam a jégen, már annyira az edző idegein táncolunk, hogy teljesen biztos vagyok, hogy jövő héten Carollal együtt szépen megbukunk. Mi lesz benne a szép? Az, hogy újabb 6 héten át folytathatjuk a mókázás az edzőbáról. Izgalmas lesz.

A szülőkhöz megint vendégek jöttek, a pezsgőzés kezdetét vette már. Nem vagyok normális, hogy nappal már iszom ebédidőben. Olyan atom alkoholista leszek hamarosan, hogy lepipálom majd az íreket is, meg a skótokat meg mindenkit, mert a magyar szintet már rég elhagytam, és szerintem a családom is a maguk angol mércéjét.

Tegnap meghalt gladiátorszandálom, nincs, más hátra vennem kell valami, nyári szellős lábbelit. Pont, amikor az ember, a háta közepére sem kívánja, hogy bármilyen ruhaneműre költsön. Persze nő vagyok és tudnék is, de a pénzt nem osztják ingyen.

Ma felhívtam anyukámat és mamámat is.  Ő is beszélt az esküvőről. Véleménye szerint Vilmos katasztrofálisan nézett és néz is ki, de Kate szépsége megszépítette, hiába a nők, igen ez vagyunk mi. Továbbá mamikám azt is elmondta, hogy már nagyon várják, hogy hazamenjek, és haza is kell, mennem, ahogy ő mondta. Egyetemre kell mennem, tanulnom kell, mert nem pazarolhatom el a talentumomat, és túl sok mindenkinek hiányzom. Mondjátok hát nem édes? Dehogynem határozottan az. Kívánok ezúton is anyának, mamának és minden anyának, nagyon szép ünnepet!

„Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.„ /Pam Brown/