Rekordok

Még Párizs előtt ne hogy azt higgyétek, hogy bejegyzés nélkül hagylak titeket.

Igazán nyalánkságok történtek a héten, rekordok hete így is beírhatja magát a saját történelmembe.

Kezdjük ott, hogy a nagy hétfőn eljátszotta a hattyú halála című jelenetet, ezért nem ment iskolába. Nagyon happy voltam, a vasalási rekordomat is megdöntöttem. Csupán 4 és fél órát sikerült vesződnöm, miután a nagyi betoppant egy hatalmas zsák ruhával…

Kedden pedig részese lehettem, a legnagyobb családi drámának, amit valaha láttam 19 évem alatt. Még otthon sem láttam ilyet, így el kell könyvelnem, hogy egyszerűen legyökereztem. Az történt, hogy hostéknak szülői értekezlete volt, és nem éppen elégedetten jöttek haza, mert a nagyobb csak negatívumokat kapta minden tanártól. Azt nem kell mondanom, remélem, hogy ha itt valaki csak negatívumokat kap, az milyen szinten van, mert ugye itt nagyon megy a tanárok részéről, a tedd ki hagy hűljön dolog és a rá érünk arra még szituáció, és rendszerint csak dicsérik és dicsérik a kölköket, és tömik őket önbizalommal. Ezért a szülők úgy döntöttek, hogy mostantól le lesz tiltva mindenféle elektronikai eszközről, nem játszhat a gépen és  a videojátékokkal. Na ebből lett a cirkusz, ugye a drogost sem úgy szoktatják le, hogy egyik napról a másikra megvonják tőle az adagját, ha így történne megbolondulna. Ez történt a nagyfiúval is szó szerint üvöltött, mint a fába szorult féreg és a földhöz vágta magát tizenkét évesen többször is, ordított a szülőkkel, úgy mint még én gyereket életemben nem hallottam. Tényleg nagyon durva volt a szituáció, én azt gondoltam saját magában, kárt fog tenni a végén, nagyon úgy nézett ki minden. Sajnos az írás nem tudja visszaadni a dolog súlyosságát, még ez gyakorolnom kell, de higgyétek el mennyire komoly volt az egész. Erre jött aztán a szülők bejelentése, hogy csütörtök este jönnek haza. Gondoltam is magamban, hogy a büdös életbe fogom én ennek a gyereknek mondani, hogy nem gépezhet? Szerintem lazán nekem esett volna egy konyhakéssel. Szóval alku lett kötve, mindenki tagad mindent a gépezésről. Persze a kis piszokja, engem elmondott az anyjának, hogy mit csinálna, gépezik tudod anya. Elnézést kérek magam, de már elmúlt a bedtime, és köztünk az a különbség, hogy én nem vagyok veszélyes és agresszív játékfüggő. Hagyjuk is ezt a sztorit, egyszerűen csak kiborít. A keddi napom amúgy is megint padlós volt, mert az anyuka már vasárnap óta pukkadozott, amikor köszöntem nem köszönt, be lett szólva újra a gépezéssel kapcsolatban, továbbá még minidig semmi fejlemény, hogy júliusban szabad lesz-e a péntekem Dover miatt. Szombatra már Magdi lefoglalta a szállást, de tovább még mindig nem léptünk miattam. Így nem sok jó kedvem volt kedden az egyszer biztos.

A suli ma fergeteges volt. Privát angol órám volt, nagyon jót beszélgettem a tanárral. Azért csak nekem volt, mert a többiek elfelejtettek jönni vagy nem is tudom, de csak én voltam . Kikaptam a teszteredményeket, és úgy meglepődtem, hogy majdnem leestem a székről. A nyelvhelyességi tesztek hibátlanok voltak, hibátlanok értitek? Viszont az olvasott szövegértés megy úgy 60 százalékban betalált. Ez azért lepett meg, mert fordítva éreztem, azt gondoltam meg érttek mindent, de úgy látszik még sem, viszont az, hogy angolul nézem a TV-t vagy hangoskönyvezek, és dalszövegeket fordítok, azok tudat alatt is javították a nyelvtanomat. Ez azt jelenti, hogy mostantól gyúrni kell az olvasásra jobban, folytatni az előbb említett dolgokat. Gaye azt mondta az írástól ne félt, sőt ma azt kötötte a lelkemre, hogy ne csak ugorjak neki megírni a leveleket, és az esszéket, hanem a feladatnak megfelelően csináljak vázlatot, szólistát, mert arra is jár a pont, mert azt nézik, megértettem-e az utasítás. Szóval ma gazdagabb lettem az előző évi vizsgák paksamétájával, lehet csinálgatni Párizs után. A vizsga június végén van, szóval fel kell húznom a nyúlcipőt.

Sikerült bevásárolnom a Morrisonsban pár kis rágcsát, pogit, kekszet, banánt és péksütit az útra. Csináltam volna szendvicseket, csak nem akartam itt gyártogatni őket, mert meg lettem volna szólva…de ez nem lényeg. Ami viszont az, hogy ma tényleg éreztem, hogy Angliában vagyok, egész nap esett, majd kisütött, azután öntötték a dézsából. A buszunknak az ablaktörlője pedig felmondta a szolgálatot, ezért a sofőr bácsi úgy döntött, nem utazunk tovább, mert ő nem látt ki. Így esett az, hogy elmondhatom a közlekedést itt nem csak a hó, de az eső is megállítja, a vulkáni hamuról meg ne is beszéljünk, na igen szuper is, hogy vonattal megyünk nem repülővel.

Azt hiszem ennyi, már bepakoltam, de nehéz döntés volt, miket vigyek, mert nem hegyet mászni megyünk, nem kell nyilván túrabakancs, kényelem nyilván szükségeltetik, mert egész nap mászkálni fogunk, de Párizs azért megköveteli ezek mellett a fancy dresseket is, szóval bekerültek szoknyácskák is a táskába.

Na pá puszi jók legyetek, tartsátok élesen a kardotokat, legközelebb jövök a párizsi bejegyzéssel, a jeges dolgok pedig el maradnak, de majd konzultálok Carollal, hogy a kínai nő lecseréltette-e a szexi fiúmat.

Ne feledjétek fiam family, duty, honor.