Hetecském

Tyűha, úgy le vagyok maradva, mint a borravaló, nem járja, hogy csak hétvégente írok akkor is csak a szombatról és a vasárnapról, tehát most pótolok.

Hétfőn úgy elaludtam, de úgy, mint még soha ittlétem alatt. Hallottam a gyerekeket már 6 órakor (!) igen olyan korán, mert a kicsinek születésnapja volt, és annyira izgatott volt, hogy felkelt toporzékolni, a nagy meg ment a szülőkkel úszni. A reggeli sikolyok voltak az utolsó emlékképeim, majd sikerült 8 órakor felébrednem, a szokásos, hét helyett. Gyorsan fel a melegítőt, majd le a kicsi ajándékával, szerencsére még őt elkaptam. Lássatok csodát örült az ajándékomnak, jobban, mint bármelyik más új cuccának. Ugye vettem neki egy világítós tollat, egy rejtvényes könyvet, hozzáteszem négy másikat kapott, de csak az enyémet tölti; és egy pólót. Egész nap ezeket köszöngette nekem, magam is meglepődtem amúgy, hogy tetszettek neki az ajándékok. Este a szülinapi tortát kivételesen nem én, hanem az anyuka prezentálta, jómagam a vacsorát ütöttem össze, persze szigorúan angolosat. Rendben ment a szülinapi gyertya elfújása, miközben host papi kamerázott. Az asztal másik végén röhögtem a kölkökön, amikor host apám elkezdett beszélni, hogy „ez K. 10 szülinapja, éppen próbálja kitalálni a kívánságát…és ez pedig Ani juhéééé” na így nem éppen vicces tudom, de képzeljétek el amikor váratlan az arcotokba fordulnak egy kamrával, amúgy sem voltam partiképes a melegítőmben, szerintem vicces volt na….

Extra gyors vacsora volt, mert mentek a gyerekek JÉGKORONGRA, szépen írom, most, tehát jégkorongedzésre mentek, és nem hoki edzésre jó!? 

Kedden a szülők Londonban voltak, csak szerda este jöttek. A gyerekek pedig csak 10 órakor voltak hajlandóak lefeküdni, nem kell azt képzelni, hogy én addig ott kolbászoltam körülöttük, a fenéket, fél kilenc a hivatalos időpont, azután ajtókat zártam és night-night mondtam. Őket nem igazán érdekelte, majd megtanulják, hogy ha későn fekszenek le fáradtak lesznek, és mit ad Isten szerda este a kicsi már nyolc órakor le akart feküdni…

A nagyobbik fiam kirándulni ment szerda reggel, így minden valahogy olyan problémamentes volt. A kicsivel végig néztem először életemben egy jégkorongmeccset. A szabályokat nem igazán értem, de a fiam mondta, ha a palánknak csapódnak ordítanom kell, mert az olyan jó móka, meg amikor fellökik egymás, vagy ha lecsapják egymást, vagy ha kiverik egymás fogát… szép nem? Ő ezt élvezi ebben a sportban, de amúgy ez a nekik való, mert nagydarab gyerekek, a rögbi vagy a jégkorong.

Gyakoroltunk is amúgy, mert gyakorolnia kell a lövést vagy mit, ezért megtudtam, hogy balkezes hokis vagyok… mármint balkezes stick kellene, nekik meg jobbkezes van, így nem igazán tudtam lőni neki a jobb kezemmel, csak a ballal, de akkor meg kellett fordítani a hockey sticket, aminek így nem áll a korongra az alja., a lényeg azért lövöldöztem neki, mert kapus pozícióra pályázik a csemete. Mellesleg egyszer majdnem otthagytam a fogamat, amikor a pofámba csapta a korongot, ami nem is igazi hoki korong csak utánzat, de azért fájt.

Csütörtökön végre sikerült bejutnom az angol órámra, szuper. Annyi házim van, hogy csak lestem Gaye-re, hogy komolyan gondolja… komolyan. Csak 4 fogalmazás, pár levél és olvasott szövegértés, mi ez nekem, amúgy is szünet lesz a College-n is. Jut eszembe, ahogy visszajöttünk Párizsból, a kölköknek megint egy hét szünet, nem hiszem el, itt lépem nyomon szünet van. Igen jövő héten megyünk Párizsba, már alig várom. Muszáj jónak lennie, mert a minap kalkuláltam és már egy havi fizu benne van, szóval jónak kell lennie.

Na és végül a péntek. Komikus volt. Meg lett beszélve, hogy jönnek a nagyiék, nem volt nehéz átvánszorogniuk a szomszédból…na jó nem leszek gonosz. Tehát jönnek a nagyszülők, és főzzek valami magyaros fogást vacsorára. Kipattant a fejemből, hogy mit is, hogyan is kellene, elsősorban sikerült magamra is gondolni, hogy nem eszem húst pénteken de hát, gondoltam csinálok gombapörköltet. Igen ám, de nem volt semmi sem nálunk, még arra sem, hogy összedobjam ezt a favorit angol vacsorát a párolt zöldségekkel és a sótlan hússal. Semmi, igen ez nálunk gyakori jelenség, hogy a hűtő kong az ürességtől, amikor meg van étel pazarolva van, de ez itt nem meglepő, más családban sem. A lényeg meg volt beszélve, hogy miután host papi felveszi a nagyobbik fiút a suliból, aki a kirándulásból jött haza, hogy be visz vásárolni, fél ötkor. Na ebből lett az, hogy vártam itt fél hatig és ha ezt tudom, addig megsétáltattam volna a kutyákat, de nem akartam elmenni, mert azt gondoltam akármelyik pillanatban betoppanhat. Így is lett, épen Magdival skypoltam, majd rohannom kellett, hogy menjünk a boltba. Szuper a közlekedési dugó még rátett egy lapáttal a dolgokra, csupán 25 percbe tellett, hogy bejussunk a városba. Aztán ki-kiment a maga útjára vásárolni. Sainsburybe mentünk, ahol persze nem lehet lengyel ételeket kapni, így gondoltam akkor próba cseresznye alapon, twarog vagyis túró helyett vettem british quarkot, azon az alapon, hogy németül is úgy van a túró. Hát amikor az este folyamán kibontottam, bebizonyosodott, hogy nem egészen túró volt, az volt, de nem is…de amikor kikevertem a hozzávalókkal a sütihez, akkor egészen olyan íze volt. Igen fél tizenegyig sütöttem a kicsi szülinapi partyjára a süteményt, mert megkért, hogy csináljak valamit, és ha már megígértem. Tiszta vicc volt amúgy, az anyja felhívta a kocsiban, hogy vegyenek pár dolgot, mert sütni akar sütit a partyra. Erre a gyerek nagy hanggal leordította az anyját, hogy anya nem kell semmi, mert Ani fog sütni, nagyon jót nevettem. Mondjuk nem akarok én dicsekedni, de azért az én narancsos-csokis- túrós sütimet, nehéz lenne leverni egy angol sütinek, ami úszik a sok leöntött bigyótól tudjátok. Na jó azért egy csokis brownie talán győzedelmeskedne….

Apropó a vacsora nagyon jól sikerült, igaz számomra nem, mert én tudom milyen az eredeti, mert tudjátok a paprika itteni boltból való, és alig volt ereje, ezért fél tégelyt beleöntöttem, meg mint a kezdő szakács fűszereztem össze-vissza, jobbról-balról, hogy legyen valami íze. Végül is lett, az ő angol ízlelőbimbóknak megfelelt, de nekem nem annyira. A tejfölös uborkasaláta viszont tökéletes volt és a nokedli is, a gyerekek meg odavoltak. A kicsi meg a salátáért ő ette meg egyedül az egyik uborkát, ha mennyiségben kell, számoljam. Boldog voltam. Reggel már kevésbé, mert megmostam a hajam este, nem szárítottam meg, így reggelre szépen puli göndör hajam lett, egyébként magam is meglepődtem, hogy milyen göndör, de nem szeretem, szóval ma reggel szépen 200 fokon simítani kezdtem…de ez egy másik történet…

Holnap korcsolya, Nottingham és végre találkozok a volt osztálytársammal Hajnival, aki még csak most kezd regenerálódni, szóval össze kell, hogy kapjam szegényt, kell neki a bíztatás.