What about my life? I still alive

Nagyon úgy festenek a dolgok, hogy nem volna ártalmas ha írnék is valamit néha ebbe a fránya blogba, ha már megvan, vagy tévedek?
Igazából ez a hét sem különbözött a többitől, ugyanúgy eltelt és ugyanolyan volt mint a többi, felettébb szórakoztató. Ezt ironikusan vegyétek. Az igazat megvallva egy picit abba különbözött, hogy párszor le lettem teremtve, de ezeket nincs kedvem leírni. Egyrészt mert mérget vennék rá, hogy senki sem kíváncsi rá, másrészt meg hostéknak is lehetnek rossz napjai. Nekem szintén enyhe jelzőkkel kifejezve is rossz hetem volt, el sem lehet mondani mennyire. Csak a szokásos történt, bizonytalanság, csalódottság és kétségbe esés uralkodott el rajtam főleg. Többnyire ezeket megbeszéltem egy kollégával, Magdival, aki már a személyi tanácsadóm is lehetne. Előléptetnélek drága, csak nem tudlak fizetni. :) Sulit is kihagytam mert nincs busz ugyebár, és annak ellenére, hogy megígérték igencsak elfelejtettek elvinni, amúgy igen csak sűrűn szoktak úgy tenni, mint ha itt sem lennék, és levegőnek néznek, és vágjak jó pofákat. Mondjuk ez az én szerencsém, világéletemben egy senkinek voltam nézve, és hiába is erőlködöm, ez nem fog változni...na mindegy nem sajnáltatom magam, kész, egyszerűen nem vagyok a népszerű és kedvelt és szeretett emberfajtából. Sokan vannak így a földön.
Na mi is történt még, lássuk csak, ja igen a fiúk hétfőn elkezdték a jégkorongot, direkt nem írom, úgy hogy hokizni mentek...úpsz leírtam. :)
Egész héten esett ráadásul úgy, hogy az egyik pillanatban forrt a levegő a másikban meg szakadt az eső, az ilyet is kifejezett utálom, mert nem tudja az ember, hogy mit vegyen fel. Lehet ez is rátett egy lapáttal a jókedvemre. Már csak két hónap, azt már fél lábbal is kibírom vagy láb nélkül, és Párizsra sem kell sokat várni már. A pozitívumokat szemlélem és akkor minden könnyebb, nemde? Határozottan igen.
Holnap különóra a jóképű edzővel...nem is álmodozom, én még életemben nem tetszettem egy jó pasinak se, igen a szerelem terén is vesztes vagyok, de ez a legkevesebb, nem is akarok többé szerelmes lenni, mert még egy padlóra kerülést nem viselnék el.
Hát ez a bejegyzés nem lett túl vidám. Nem kell aggódni, jól vagyok, csak pörögnek a gondolataim és az érzelmeim, nem is akartam írni, csak jól esik ezeket az érzéseket kiírnom magamból, amúgy is szeretek írni. Meg a mondás is úgy tartja, jobb kint mint bent, na jó ezt tudom, hogy nem egy mondás csak Shrek mondta. Mellesleg szerelmes is lettem David Garett nevű hegedűművészbe, mert nagy magányomban széthallgattam a műveit. Anyám komolyan ilyen hangszert mint a hegedű, leírhatatlan, ha egy kis zongora is van mellette, az nekem felér egy orgazmussal. Elnézést ez az igazság.
Remélem a következő hét egy kicsit élettel telibb lesz és nem lesz ennyire semmilyen.
Eszembe jutott egy kellemes élmény. Amikor az au pair kollégákkal néztük az Eurovisiont és közben nagyban ment az fb-n a véleménymegosztás, na hát az ritka jó pillanat volt. Szorítunk nagyon Katinak!!! Hogy stílusos legyek what about my dreams? Az, hogy nem adom fel, én soha nem adom fel, ha még néha nehéz is akkor sem, most nehéz, de túl leszek rajta, mert egy valaki mindig velem van. :)
Ennyi kedveskéim legközelebb valószínűleg a jégkoris élményekkel térek vissza és pozitívabban.