Kényszerpihenő-mostantól nincs megállás

A mai nap soha nem jön el újra. Éppen ezért használd ki minden pillanatát.

Pontosan hétfőn 12:17 perckor elgurultak…elmentek Sherwoodba sportprogramokra, nyaralnak,ahogy tetszik, a végkifeljet ugyanaz marad elmentek 5 napra.

Fél kilencig aludtam, majd lemásztam, elkezdtem eggyé tenni a konyhát…

A kicsi megjegyezte: „Látom a hajadon, partyztál…” tudnak bókolni az biztos, ennél már csak az a jobb, amikor smink nélkül vagyok és beszólnak, hogy „Húha, jól le vagy épülve…”

Host mami, soha életében nem kérdezett ennyit, mint ezen a reggelen…jajj ennyi kérdést. Ki lettem faggatva a többi családról, mármint ki lettem volna, de nem igazán emlékeztem, ilyen részletekre, hogy ki hol van, meg mennyi gyereke van, kivéve persze a bloggerekről tudok mindent, de úgy voltam vele, hogy nem rá tartozik, ha emlékeznék is olyan részletekre, hogy ki melyik városban van és mennyi kölökkel foglalkozik. Csak annyit mondtam, vegyes, vannak jók rosszak, van aki családot vált stb. Végezetül lezárta annyival, ha én még egyszer szeretném ezt a munkát csinálni akkor csak jöjjek haza…nagyon aranyos volt, host papi és a kicsi is helyeselt rögtön…a nagy egy ajtóba rúgást követően beviharzott a szobájába…ebből kitalálható, hogy nem éppen értett egyet.Még reggelit is kaptam, a szerepek felcserélődtek a kicsi csinálta meg a müzlis tálamat, persze a tejet sajnálta…hiába hizlal, de nem baj így is hólyagfejem van.Felvilágosítottak, hogy a következő hétvégén már tényleg lesz vasaló. Ez volt a múlt héten is, de a kupac mérete nem változott, sőt nem tudom, mennyi ágyneműt használnak, de összeszámoltam négy ágyra mostam, úgy, hogy én nem cseréltem le az enyémet…Nem is csináltam meg mindent, hagytam egy párat keddre is mert szó szerint fájt a hátam és a kezem egy hülye háztartási munka után. Eszméletlen.

Hamarabb indultak volna, de lerobbant a kocsijuk, jött a szerelő haverjuk és megcsinálta. Amúgy egy másik családdal mentek. Szóval reggel még két gyerekkel egy 3 éves kisfiúval és egy 5 éves kislánnyal bámultam a Teletabit, vagy hogy kell leírni angolul.

Mondták, hogy van ennivaló, de ha kell valami akkor majd kifizetik. Kaptam egy egész csirkét, nem tudom minek, lehet, hogy host mami azt gondolta, hogy egész héten majd elrágcsálom, de a lényeg gondoltak, hogy ne halljak éhen. Volt bőven tej, 1 kg kenyér, narancs (mert rájöttek, hogy azt csak én eszem és hoztak még, és a legjobb nem jegyezték meg, hogy megettem) cornflakes, curry, tészta és bor, utóbbi kihangsúlyozva. Nem én mondtam, host mami, hogy help yourself, drink some wine and enjoy your week. Vagyis csak takarítani kellett és kutyát sétáltatni.

Igen ám, de mindenben van valami üröm is. Engem is elkapott a nyavalya, Lázam volt, fájt a torkom meg a fejem is. Persze nekik nincs semmilyen gyógyszer, szóval gondoltam használom a narancsokat és alszom. Ennek eredményeként hétfő délután is aludtam. Majd kedden fél tizenkettőkor ébredtem. Előtte fel is keltem megetetni a kutyákat, csak visszabújtam. Lehet, sőt biztos is inkább az volt az igazi ok, hogy fordított életet élek, mert félek, egyedül, azok után, amik történtek a környéken, de hát próbáltam a fél éjszakát ébren tölteni. A legjobb funny sztori szerdára esett. Mikor is kilenckor arra ébredtem, hogy valakinek ráragadt az ujja a csengőre. A postás bácsi volt. Lesuhantam pizsiben kócosan, biztos szép látvány voltam. Nem ment el, mert ugye üvegajtónk van és látott. Azt is látta, hogy a kulcsot keresem, de én még annyira aludtam, hogy MAGYARUL kezdtem el beszélni. Mondtam neki nevetve; nem találom a kulcsot. Ő meg csak nézett, halotta, mert közben kinyitottam az ablakot, ott adta be a csomagot. Persze rájöttem, hogy hoppá valamit elrontottam, de már megtörtént. Bocsánatot kértem, majd ledobtam a pakkot és visszabújtam az ágyba délig. Majd jött a Gyűrűk Ura maratón. Több mit hét óra volt, de ajánlom mindenkinek, mármint nem a filmet, hanem hogy tessék angolul filmet nézni angol felirattal. Egy csomó új szót megtanultam, meg az a jó, hogy azokban a filmekben, amelyek a régi korokban játszódnak nem vonják össze a dolgokat.  Pl: nem I don’t know, hanem szépen végig mondják I do not know, vagy nem I won’t be hanem I will not be és társai…na de a végére már belekábultam és még másnap is azt halottam, hogy „my love….my precious” meg Gollum sziszegését. Ezzel lejárt a szerda.

Csütörtökön pedig nem tudtam iskolába menni, mert nem volt buszom. Nem jött. Egy nővel vártunk 40 percet, majd elindultunk haza ki-ki a maga útján. Nagyon mérges voltam, ez a hetem fénypontja, emberek, város…nem kell fokoznom, nem mintha a főneveket lehetne fokozni, de ebbe ne folyunk bele. Szóval miután hazaértem kitakarítottam majd megnéztem a Királynő című filmet, mivel még én nem láttam. Felirattal sem az én angolomnak való, tudjátok az a sznob angol, amúgy is csak egyszer nézhető. Igen elfelejtettem írni, hogy host papi hazajött szerda éjféltájban, mert mennie kellett Londonba, szóval kocsit cserélt és ment.

Csütörtökön delután találkoztunk, és mondtam neki, hogy bibi van az internettel. Kiderült, hogy jelszó kellett csupán, szóval most már le van írva, ha megint ledobna a hálózat.

Pénteken pedig jött a nagyapó, új zárat rakott fel. Pontosítok még egy zárat. Egy kicsit fel is húztam az orromat, igen tudom van mit a méretéből adódóan, hogy egy picivel hamarabb nem lehetett volna, talán akkor nem rettegtem volna éjszakánként annyira. Majd délután megérkeztek, mármint a család. A nagy rögtön be is gurult a szobájába, én meg köszöntem neki. Erre ő megjegyezte, hogy ne legyél ennyire boldog, hogy hazajöttünk…na mondom szép, ép, hogy betette a lábát, máris kötözködik. Megáll az eszem. Azután a kicsi is beköszönt. Ő rögtön elkezdte beszélni az élményeit, szegénynek beleállt egy műanyag darab a mellkasába, majdnem kórházba kellett menni, de megoldották a helyszínen a dolgot. Majd lehívott a konyhába és kaptam egy tábla csokit, hogy thanks for looking after the Pets. Nos azért remélem, nem felejtik el, hogy volt ott takarítani való meg vasalnivaló is, már csak azért is mert már Párizsnak van egy borítékja gyűjteni a pénzt…Este a kicsivel kartonpapírból autókat gyártottunk, plusz bezártuk a macskát az egyik dobozba és vágtunk neki egy akkora rést, hogy a mancsai kiférjenek, és hogy kapjon levegőt. Vicces volt. Majd jött a szokásos családi vacsi, focieredmények ecsetelése a nagyapóval, és a legfontosabb esemény, amiért pezsgőztünk; host mami megkapta a közelben az állást. Igen, ami nekem már annyira nem jelent semmit, de a következő au pairnek arany élete lesz. Ugyanis a gyerekeknek lesz anyjuk egy picit reggel is és délutánonként is. Ennek eredményeképpen járhatnak jéghokira Nottinghambe, szóval ma mennek is bevásárolni, vagyis elkezdik, mert nagyon drága egy sport az biztos. Javasoltam, hogy végre megkóstolhatnánk, a Törley pezsgőmet vagy a Tokai boromat, de nem azt mondták majd ez egyiket felbontjuk, amikor Vilmoska megházasodik, és arra csak inni, kell hogy a feleségével összehozzanak egy trónörököst.

Na ennyi bye.