Tegnap volt az Anglia-Ghána meccs, melynek talán h papi nem örült a legjobban mivel este 8:30 körül érkeztek meg. Azért egy picit néztük, mindenki örömujjongásban volt, hogy Rooney és Green nem játszik, na gondoltam szépek, hol van a megbocsájtás, majd a legközelebbi VB-n bizonyítanak, az egész nemzeti válogatott, mi mit szóljunk, én még nem éltem olyat, hogy EB vagy VB meccsen, hogy wave your flag. Azért tegnap szurkoltam volna a magyaroknak, tehát nekünk nem adták, még csak esélyt sem kaptam, mondjuk, lehet, nem is baj, hogy nem láttam a vereségünket az Oranje-val szemben.
Visszakanyarodva, tegnap én csináltam vacsorát a szülőknek is. Roast pork, krumpli és borsó, tipikusan angol gasztronómiára építve. Nem is volt semmi baj, de host mami megemlítette, hogy csinálhattam volna magyar ételt is, majd legközelebb főzzek valami magyarosat. Igen főznék, de hogy lehet magyarosan főzni egy olyan házban, ahol még só és borsó sincs nem hogy pirospaprika!? Persze ezt a megjegyzést magamban sütöttem el. Neki csak annyit mondtam, hogy „Ok, but I need some special seasons” Nem mintha a só és a borsó a special kategóriába tartozna. Amúgy már csináltam nekik, augusztusban, amikor szünet volt, meg később is, amíg el nem fogyott az otthoni kalocsai, addig tudtam csinálni. Paprikás krumpli volt a menő, de mondhatom, hogy nem az igazi volt, az angol kolbásszal, de szerették, és angolosítva lett, mert gyártottak, hozzá rizst még pluszba köreként. Mondtam, hogy mi így esszük, vagy még kenyérrel. Na, ekkor kaptak infarktust, hogy milyen hizlaló is lehetnek a magyarok ételei. A szülőknek meg egyszer csináltam csirkepörköltet nokedlivel, nos, a nokedlit nem tudták nagyon hova tenni, h mami főleg, ő nagyon nézegette, hogy mi is az. Remélem, mondanom sem kell, hogy ehhez is gyártva lett rizs. Tehát ezeknek a katasztrófák hatására döntöttem úgy hogy többet magyar főétellel itt nem próbálkozom, csak desszertet. Azok szerencsére menők, de szegény máglyarakás is át lett keresztelve, apple pudding néven fut. Nem mintha, magyar értelemben valaha is látott volna, bármilyen puddingot is. Nem tudom, hogy mivel próbálkozhatnék következőleg, főleg, hogy itt a családomnak minden kalóriaszegénynek kell lennie. Szerintem majd összeütök nekik egy kis gombapörköltet nokedlivel és uborkasalátával, vagy resztelt májat, vagy rakott krumplit, nincs ötletem igazából, mit kellene, mert ugye nekünk, nagyon homemade dolgaink vannak, és nem ismerik az ízét. Majd kiötlök valamit. Nem ismerik ezek a magyar konyhát…
Reggel a kicsinek az iskolában jutott eszébe, hogy otthon hagyta az úszós zsákját, így futhattam egy kört haza, és közben a szomszédoktól kaptam, az ohhh dear megjegyzéseket, hogy kifejezzék sajnálatukat, ezzel meg volt a reggeli show műsor is. A kicsi pedig köszönetképpen megölet, és azt ecsetelte a társainak, hogy én vagyok a legjobb, au pair. Hát nem aranyos néhanapján?
Közben azt is felfedeztem, hogy a farmos szomszéd, akiknél egy csomó barika van, ott a nőnek van egy házi szépségszalonja… igen te jó ég értitek, három percre tőlem van szolárium, pedikűr, manikűr, masszázs, szemöldökfestés, minden, merthogy a farmer felesége beauty therapist, szóval mindenhez ért. Persze be kell jelentkezni, mert nem tud egyszerre mindent csinálni, de akkor is, nagyon jó. Az árak olyanok, hogy nem kell átszámítani magyar pénzbe és akkor azt mondod, hogy hmm ez megéri. Nem kell aggódni nyílván nem fogom ott tölteni a mindennapokat, de amikor mondjuk már igazi szandis, papucsos szezon lesz azért belefér majd egy pedikűr, a szoláriumról nem is beszélve.
Ma este pedig egyedül vagyok ismét a gyerekekkel. A szülők holnap este jönnek, vagyis csak host mami, papi még aznap este is Londonban lesz.
Sokkolóan hatott a felismerés, mert persze a közlés ezúttal is elmaradt, a naptár tájékoztatott a gyermekek szünetéről. Összesítek április 11-május 3 valamelyik gyerek velem lesz. Magyarán három héten keresztül éjjel nappal velem lesz egy gyerek. Remek. Ezért sem ajánlották fel, hogy húsvétra hazamehetek, hiszen kell nekik valaki, akik a gyerekekkel van. Alig várom. Nem baj, az biztos, hogy ki lesznek tessékelve, a többi falusi gyerekhez, mert én nem fogom egész nap hallgatni, ahogy ölik egymást, és nem fogok egész nap pakolni utánuk. Volt arról, még szó januárban, hogy elmegyünk a tengerhez, de nem lesz belőle semmi, mert host maminak nincs szabadsága. Elnézést, nem igaz, hogy nem megyünk sehova, mert elvisznek a Gadget showra…oh yeah.
Biztos túl fogom élni az áprilist, csak az a kérdés, marad-e épp hajszálam. Szerintetek?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése