„Rainclouds come to play again…”
Igen, mert az elmúlt két napban töretlen és éltető napfény uralkodott. Ragyogott az ég a kékségben, a madarak csiripeltek, a focipálya megtelítődött emberekkel és egy pólóban és rövidnadrágban focizó fiatalokkal. Most azonban, hogy írom ezt a bejegyzést, a nap és a felhők ádáz csatát vívnak, hogy ki uralkodjon az égen…
Úgy döntöttem, még ha igazán érdekes dolog nem is történt, megosztom az elmúlt két nap eseményeit, hiszen tudjátok, hogy a semmiről is oldalakat tudok beszélni.
Hétfőn megszenvedtem a vasalással elég rendesen azt kell, hogy mondjam. Ugyebár nem jó a vasalónk, nem gőzöl és még nem vettek másikat, így kellett vasalnom a szokásos hegy méretű ruha kupacot. Az ágyneműknél már komolyan azt éreztem, hogy valami középkori cselédlány vagyok, de lehet, hogy még ők is gyorsabban haladtak a jó kis szenes vasalóval. Mindegy túléltem. Túl kellett, hogy éljem.
Tegnap volt ugyebár Pancake day. Host mami érdeklődni kezdett, hogy mi Magyarországon mit csinálunk Nagyböjt előtt. Nos én mondtam, hogy semmit, mert ugyebár mi csak Hamvazószerdán elmegyünk a templomba, ahol kellemes élményként felelevenítik bennünk, hogy „porból vagy és porrá leszel. Sose szerettem, nem tudom miért. Továbbá ugye ezen a napon és minden pénteken kerüljük a húst, csak háromszor eszünk, a nagyböjtben nem megyünk szórakozni, táncolni. Ezt az idén igen erősen meg fogom szegni, hiszen szombaton Birmingham, de úgy gondolom, hogy ez a kis kihágás elnézhető, amúgy sem a regulák görcsös betartása a fontos, hanem hogyan viselkedünk embertársainkkal....(...)
A lényeg, hogy ők a Pancake day-en esznek utoljára luxus ételeket (ez ám a nagy lemondás mi) majd Ash Wednesday-től vagyis a mai naptól Húsvétig nem. Kíváncsi leszek igen csak, mi amúgy is mindig lemondunk, az ilyenekről a kalóriák miatt tudjátok, szóval az is lehet, hogy mostantól csak kenyéren és vízen fogunk élni…na ezt azért erősen kétlem, de ki tudja.
Azért még este palacsintáztunk. Volt darált hússal töltött palacsinta, ami nem is darált hús volt, hanem az a mince hús Vegáknak, mert host papi azt hitte, hogy mi katolikusok is tartjuk ezt az ünnep. Rendes volt mindenesetre. Desszertnek palacsinta, én nuttelásat ettem, de ki-ki a maga ízlése szerint választhatott, hogy mivel akarja megédesíteni a palacsintáját.
A nőnap itt nincs ünnepelve. A gyerekek meg is jegyezték, hogy ez hülyeség, minek nekünk virág meg ajándék, és miért nincs férfiak napja…igen ez Anglia ahol udvarias, és jó modorú emberek, lovagok élnek….csak a mesékben,
Délután többször is elnevettem magam, amikor kaptam pár bókot a gyerekektől. Igen meglepő. Az egyik az volt, hogy a kicsivel kimentünk kutyát sétáltatni, miközben ő feltette nekem azt a kérdést, hogy mit gondolok, mi legyen, ha nagy lesz. Gondolkodtam, mondtam neki lehetnél szakács. Erre ő, nem ő jéghoki játékos akar lenni, biztos azt hitte, hogy én is ezt fogom mondani…azonban javasolta, hogy én lehetnék az, és milyen menő lenne, ha a főzős magazinok címlapjain kötényben pózolnék. (egyből Bree Van de Kamp képe tárult elém, a karót nyelt testével, rókavörös hajával és erőltetett vigyorával) Rávágtam, hogy nem hiszem, amúgy is csak magyar ételekhez értek meg a süti készítéshez. Persze azért megszületett a a szakácskönyv is, Bake with Annie címmel, jó angolosan. Van a gyereknek fantáziája, az biztos.
A második megjegyzést pedig két lánytól kaptam. Minden nap eljönnek hozzánk játszani. Ellie és Beth azt hiszem így hívják őket. Éppen menni készültek kijöttek a kicsi szobájából és csacsogtak kislányok módjára. Az egyik megjegyezte; „Láttad milyen tiszta hálószobája?” Mire a másik „Igen láttam, biztos vagyok, hogy nem ő takarítja” Igen jót somolyogtam ezen, persze valószínűleg a gyerek takarítja a szobáját, ha au pair van a háznál, de azért jól esett, mert alig lehet normálisan összepakolni, mert semminek sincs helye és minden csak össze van ömlesztve, a játékok meg az apróságok az ágy alá meg dobozokban. nem lehet elférni semmitől, mert akkora a szoba, mint egy nagyobb klotyó. Jó lehet, hogy nagyobb lenne, ha üres volna, de jelen állapot szerint nem éppen. Az ablak is kisebb rajta, mint a mosdói ablak. Szegény következő au pair, pedig azt a szobát fogja megkapni, pont azért, mert a gyereknek nagy szoba kell. Mellesleg télen, ha fűtve van, akkor is meglehet fagyni benne, mert kicsi a radiátor.
Befejeztem Oscar Wilde-től a Dorian Gray-t. Elolvastam, mert a múltkor megakartam nézni, de úgy voltam vele, hogy először a regény…hát bukta, legalábbis a számomra. Nem azt mondom, hogy nem kötött le, de nem tetszett. Ezt egyébként a könyvből szedtem, mert rengetek elgondolkodtató „igazság” vagyis inkább szubjektív vélemény tartalmaz, ami nagy igazságokat hordoz. Olvasni is nehéz volt., és ezt a könyvet már akarva-akaratlanul is áthatotta az író homoszexualitása, ahogyan a férfiak csodálják egymást, és a monológok…egy biztos nem fogom újraolvasni. A filmet viszont biztos meg fogom nézni, már csak azért is mert Colin Firth és Ben Barnes szerepel benne. Nem új film 2009-es csak engem most vitt rá az unalom, hogy utánajárjak az alapoknak. Egyébként ez a fickó kétségtelenül tudott valamit, és tény hogy ez a legvitathatóbb műve is. Ajánlom azonban tőle a Boldog herceg című rövidke, ámde szívhez szóló mesét.
Ennyi. Bye bye
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése