"Listen to the rain...listen to each drop of rain...whispering secret in vain...franctically searching for someone to hear. Their story before they hit ground...please don't let go...can we stay for a while? It is just to hard to say goodbye...I stand alone in the storm...suddenly sweet words take hold. Hurry they say for you haven't much time. OPEN YOUR EYES TO THE LOVE AROUND YOU...you may feel you are alone but i am here still with you, You can do what you dream, just remember to listen to the rain."
Igen napok óta csak esik az eső, és ilyenkor ha huzamosabb ideig esik, mindig a Száz év magány jut az eszembe, amikor Isten megakarta tisztítani a földet a sok bűntől és rossztól, ezért esett éveken át...
Megint elkalandozok, elnézést kérek...:)
Reggel egy csodás álom után ébredtem fel, mondhatni nem is csoda, mert ami az álmomban csoda volt, mert megadatott a valóságban nem az volt, mert hiányzik az életemből...és ilyenkor biztos tudja mindenki milyen rossz érzések uralják az embert...csak sóvárog, hogy hátha igaz lehetne...
Mindennek ellenére vissza kellett rázódnom a világba, amelybe jelenleg élek vagyis kiengedni a kutyákat még mielőtt megint nyomot hagynak maguk után, kiszedni az edényeket a mosogatóból. Ezeket le is rendeztem majd visszabújtam, hiszen nem az ébresztőre keltem fel, hanem arra, hogy véget ért az álmom...persze nem tudtam aludni, mert a nagyobbik már korán felkelt, mert ugye ma randija volt a barátnőjével és izgult...a zajokra a kicsi is felkelt. A korán szó alatt ezúttal a 9 órát értettem. :) Megengedtem magamnak még egy kicsi takaró alatti bújást és melegedést, majd újra talpra ugrottam és lementem a konyhába. A kölkök már javában gépeztek, nem is gondoltam volna :) Kaptam a nagytól egy figyelmeztetés, hogy nincs tej. Jól van mondtam, van mit enni, nem fogom a pénzemet költeni rájuk meg főleg nem :) amúgy sem hagyhatom őket egyedül és úgysem jöttek volna el a boltba, tehát a tejvásárlós témát hanyagoltuk. Folytatták a gépezést én meg elkezdtem, ha már úgy is azt kérték tegnap, hogy hagyjam őket békén...11 órakor elkezdtem takarítani, végeztem pont délre, majd a kicsinek csináltam ebédet, közben iCarlyt néztünk, és kijelentette, hogy ha befejezi menjünk ki a lovakhoz meg a folyóhoz. El is indultunk. Vagány akartam lenni és hozni a régi formámat, amikor átakartam mászni a szögesdróton a lovakhoz...nos sikeresen fennakadtam, a nadrágom látta kárát, de kiszabadultam és földet értem a paciknál. Rég jártunk a lovaknál, mármint oké tegnap is, de azelőtt csak az ősszel. Felfigyeltünk arra, hogy a hippi horse, vagyis a nagy fekete csődör ló nincs köztük, ami nem is nagy baj a számomra, mert párszor megkergetett minket. Azt is el kell mondani, hogy a szerepét viszont kezdi átvenni az egyik fiacskája...hiába az alma nem esik messze a fájától. Azután a folyónál, ami nekem továbbra is patak, játszani kezdtünk. A lényeg, hogy a hídról ledobáltunk ágakat és néztük, ahogyan elsodorja a víz, ezalatt ki-ki maga szurkolt a saját ágának, magyarán versenyeztettük azokat. Furcsa ki mondanom de jól szórakoztam, az eső és engem az éhség hajtott haza, mert ugye rendszerint 3 óra tájban szoktam enni, mert ha hamarabb eszem akkor nem bírom ki a vacsoráig és ugye nálunk nagyon figyelve van, hogy mennyi étel fogy...na de ezt a témát hanyagoljuk is.
Hazajöttünk, majd megebédeltem, tévéztünk, vagyis a kicsi, én meg olvastam, közben elbóbiskoltam. Észhez térésem után csináltam vacsit a kölköknek. Nem nagy szám pároltam pár zöldséget és sütöttem kolbászt, mindent úgy ahogyan a szülőktől láttam. Így el is fogyott minden. Ezidőtájt host papi is előkerült, már ideje volt majdnem két nap után. Estefel újabb vígszínház vette kezdetét a kutyasétáltatás miatt. Végül sikerült kirángatni őket, ahol a tudomásomra került, hogy a holnapi közös apás program nem más mint jégkorizás, amire én is hiavatalos vagyon…na hurrá…nem panaszkodni akarok, mert azt hittem százszor rosszabb lesz ez a half term, de el tudom viselni főleg mert nem kell korán kelni, kelnünk. Még az eső is jól jött, mert ugye ezek a gyerekek cukorból vannak és akkor nem kell erőltetni a szabadtéri programokat, ami nekem jó :)
Host mami még mindig nem ért haza. Interjún van, szorítsunk neki együtt, hogy megkapja a munkát, hogy minden nap hamarabb hazaérjen, ami egyenlő azzal, hogy nevelheti a gyerekeit! :)
Már csak két nap és mehetek Londonba
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése