Újabb mese és gondolatok

"Attól lehetsz ember majd, hogy mi az amit megteszel, emlékre vagy érdemes, vagy a múlt ködébe veszel"

"You may be a man what that what you do, you are worthy of memory or you disappear in the fog of past"
/Nyerges Attila/

Ez az idézet a tablónkra került tavaly, miután sikerült az osztályomat meggyőzni erről az életfilozófiáról, amivel maximálisan egyetértek..hmmm megpróbáltam lefordítani, de szerintem nem sikerült. Meg lehet hallgatni az Ismerős arcok költők és kígyóbűvölők számában.

Mamikának boldog névnapot kívánok és minden Juliannának!!!

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY

A családom március 14-én elutazik, mennek Sherwood erdőbe táborozni, nos készséggel felajánlották, hogy fogadhatok vendégeket. Élnék a lehetőséggel, szóval várom a jelentkezőket!!!

Most pedig turn it on the music és kellemes szemezgetést kívánok, bár szerintem nem fog kifolyni a szemetek ha végigolvassátok...
Egy újabb varázslatos fairy tale, most  csak vicceltem, vagy inkább egy hatalmasat hazudtam, mert felettébb unalmas lesz, de megpróbálom csinosítgatni és izgalmassá tenni a brilliáns agyszüleményeimmel..
Chapter 1
A szerdák általában fájni szoktak a lelkemnek, de a csütörtököket sem szoktam jobban szeretni. Mondhatom egyfajta mélypontok, vagy ha nem is mélypontok minden esetre azok a napok, amikor azt várja az ember, hogy mikor ébredhet a következőre...a reggel igazán zökkenőmentesen alakult. Természetesen a nyakkendő vadászat nem maradhat el, hiszen életünk részévé vált, és minek változtassunk rajta, ha egyszer izgalmasabbá, felethetetlennebbé formálja a napfényesnek nem éppen nevezhető reggeleket. Habár vadászkopóim nincsenek, csak két szép sas szemem, a zsákmányt ezúttal is én ejtettem foglyul, majd mint az oroszlán a kölykeinek adtam át a nagyobbiknak. Így nosztalgiázva az eseményeken még mosolyra is görbül a szám, de sajnos élőben nem volt ilyen tréfás a történet. Ennyi megszoksz vagy megszöksz ;)
A kicsinek mivel sütivásár volt az iskolában elvitte a maradék hét fontot, ami megmaradt, abból a pénzből amit hosték hagytak a számomra az alapanyagok megvásárlására. Csak feleslegesen jártattam a számat, miszerint nem kell és nem is viheti el a megmaradt összeget, mert az anyja is azt mondta, hogy elég ha három fontot elvisz...nos nem hallgatott rám, engem meg annyira nem érdekelt, nem az én pénzemet vitte el. Ebből aztán balhé is lett, mert csodák csodájára a nagy is eljött velem a suliba az öccséért, ahol összeverekedtek és a kicsi persze rögvest sírni és toporzékolni kezdett. Mit ne mondjak cseppet sem volt kellemetlen, legalább egy csomó szülő láthatta, hogy ennyit ér ha a gyereket nem nevelik kellőképpen. A vita úgy bontakozott ki, hogy a nagy elvett öt fontot a testvérétől, mert édességet akar venni a boltban. Persze a kicsi tudta, hogy az anyja biztos nem volna boldog, így nem engedte a bátyjának. Mondtam neki én is, hogy nincs szüksége elkölteni a pénz, úgy hogy az anyja nem is tud róla. Különben is azt a pénzt nekem adták a bevásárlásra. Mondanom sem kell, hogy a beszédem süket fülekre talált. Délután hazajöttek korán hosték, mert host mamika születésnapja volt, és hivatalosak voltunk vacsorára. Majd  vita következett, mert a gyerekek nem akartak eljönni velem sétálni, újabb sírás, makacskodás, nyavalygás, de a szülői szó segített, helyesen a szülői oroszlánüvöltés, így el tudtunk indulni. Az étterembe fél hét után érkeztünk, Jött a szűkebb Potter família ünnepelni vagyis a két gyerek, helyesen három gyerek mert jött a nagy barátnője is; az ünnepelt vagyis host mami, host papi, nagyi, nagyapó és az au pair, az én lennék. ;) Ez nem akármilyen pub volt. Az előtér úgy volt berendezve, mint egy nappali, még kandalló is volt, két hatalmas kanapé, amire lecsüccsentünk, és volt egy macskusz is. Irtózatosan szép volt, gazdagabb lettem pár ötlettel, hogy egyszer hogyan rendezzem be az otthonomat. Jómagam nem csináltam képeket, de host papim igen, habár úgy gondolom nem fogom elkérni a képeket, valahogy nem volt hangulatom pózólni, mert még mindig idegennek érzem magamat. Amúgy a nagyszülőknek is el lett mondva minden a gyerekek viselkedéséről. Sőt még ők is próbáltak beszélni a gyerekekkel, de a nagyapót úgy le oltotta a fiú, hogy az apjuk mondta is nekem reggel, hogy csoda, hogy nem ugrott fel és vágta pofon...szóval ennyit erről ugyebár...a vacsora nagyon finom volt. Lazacot ettem sültkruplival ami le volt öntve rákos szósszal. Desszertnek sticky toffee pudingot rendeltem. Ez kész show műsor volt megint, mert először chocolate brownie-t akartam rendelni, de rám szóltak, hogy ki kell próbálnom mindent. Persze lestem, mert egy csomóról azt sem tudtam, hogy isszák e vagy eszik. Majd a nagyapó tanácsára rendeltem a toffet, mert neki az a kedvence. Állítólag really english...hmmm az is volt. Remélem nem kell leírni, tudjátok, hogy milyenek az angol desszertek..a két véglet. A sütemény, ami maga nagyon finom volt a mazsolás fahéjas ízkombinációjával, de sajnos a forró toffee-ról ezt már nem tudom elmondani. Tényleg olyan íze volt, mint a jó kis falusi vásárokban és búcsúkban kapható kakasos nyalókának, csak ez folyt és ha már folyt ragadt. Erre jött még egy gombóc vanília fagylalt igazi eperrel. Nos együtt a 4 határozottan eltérő halmazállapotú nyalánkságok igazán kellemesek voltak, Egy probléma volt, vagyis kettő. Az első, hogy a fagylalt nagyon gyorsan olvadt a forró toffee miatt. A másik, hogy a mellettem ülő host papitől rohögögörcsöt kaptam, aki bőszen utánozta a nagykanállal jékrémet habzsoló nagypapit."Hmm csak még egy kanállal...hmmm gyere ide grandpa-hoz.." A kínlódásomra mindenki felfigyelt, mert igen csak lassan haladtam a desszert evésével, hiszen a főételt maximálisan elfogyasztottam. Mondták, hogy nem kell megenni, de én meg mondtam, hogy az epert nem hagyom itt...négyszer emeltem fel a kanált, de nem sikerült. Soha életemben nem ettem ennyire tele magamat...soha. A pincér lány is szurkolt, hogy akkor még az epret gyömöszöljem le azután elviszi...na végül győzött az eper és az akarat. Mindenki fellélegzett, én nem, már a fejemet fogtam kínomban. Nem tudom, hogy mit használnak itt Angliában főzéshez, de otthon egy tál pacal és túrós pite befalása után sem éreztem így magamat...fúúú. A nagyapóval csevegni kezdtünk a fociról, mert ugye tegnap volt a Barcelona-Arsenal BL meccs, de ezt ugye elvből nem nézem meg, mert a kedvenc csapatom. Mondjuk azért Cecs Fabregas (aki csak Szex  Fabregas itt Angolhonban) arcára igen, akit ugye mézesmadzaggal sem tudott elcsalni a katalán együttes...na de a történetnek ezt a részét be is fejezem, mert kevés csajszit érdekel a foci. ;) A vacsoránál még felolvasásra került az előző au pair, benyalok még hátha jobban alá ások a mostani csajnak cimű sms üzenete is, amely valahogy így hangzott. " "Remélem jól vagytok, itt nagyon hideg van -20 fok. Lehet vissza kellene mennem hozzátok? A nyáron szeretnék hajón dolgozni, és ehez kellene egy referencia tőletek ha nem probléma. Csak pár jó szó rólam. Üdvözlök mindenkit a fiúkat, titeket a kutyákat és a macskákat, na és persze Anit is." Remek, hogy miért jegyeztem meg ennyire, mert roppant izgalmas volt, amikor direkt múltkor vagyis egy hete beszéltük meg, hogy engem zavar, ha róla beszélnek, mert érzem, hogy őt jobban kedvelték és kedvelik mint engem, a válasz sms pedig még jobban felháborító volt a " Vissza kellene jönnöd" aranypofizások...és így érezd jól magad...bármikor.
Capter 2
Vagyis illene írkálnom valamit a mai napról is, nem mitntha nem lenne elég hosszú ez a bejegyzés...
Felkeltettem a gyerekeket 7 órakor, majd megengedtem magamnak azt a luxust, hogy visszafeküdjek, ha már az előző utánozhatatlan au pair reggel 5 órakor feküdt le és aztán egész nap ágyban volt. Természetesen nem tudtam visszaaludni, csak heverésztem 7:45-ig, majd 8 órakor levánszorogtam a konyhába. Már csak azért sem tudtam aludni, mert hallgatnom kellett host papi életmód tanácsadó óráját, ami folytatódott. A lényeg a gyerekek túl sokat esznek. Vagyis mostantól ő fogja ellenőrizni, hogy mit esznek és, hogy én mit adok nekik. A kenyér mennyisége nem haladhatja meg étkezésenként az 1 szelet kenyeret, ami napi két szelet kenyeret jelent, jelen esetben hétköznaponként reggelire és vacsorára, hétvégenként reggelire és ebédre. Nem szabad minden nap jogurtot enni. Ha a szendvicsben van sajt vagy majonéz, akkor semmi esetre sem kerülhet bele még sonka vagy tonhal. A kalóriák még jobban számon lesznek tartva mint eddig, sajnos azt elfelejtettem hogy mennyi a napi megengedett, de úgysem én fogom számolni. Továbbá kijelentette, hogy megnézi, hogy miből mi hiányzik. Nos ez már csak azért is kellemetlen, mert így az én amúgy sem sok napi normális ételbevitelem is felbomlik, hiszen hogy egyek én többet mint az ő gyermekeik. Kár pedig így a 7 hónap után meg mertem engedni magamnak azt, hogy napközben megegyek egy johurtot vagy egy almát, narancsot. De mostmár...mondjuk nem is baj, jött rám egy kis felesleg ez tény, habár nem tudom, hogy miből, amikor a felét ha megeszem itt, mint otthon. Nem lenne a gyerekenek sem bajuk ha mozognának, mint a többi normális tárasai, de ez van megszoksz vagy megszöksz...
a nap folyamán újabb vita bontakozott ki, mert a kölkök nem akartak velem kutyátsétáltatni, hiszen ők mennek ma teniszezni is és jégkorcsolyázni. Így kezdetét vette az újabb komédia...tudjátok, hogy ilyenkor mi zajlik le, nincs is kedvem leírni...pffff....
Még mindig oda vannak, közeb hazajöttek a tenisz után. A nagy hallani kellett volna mit levágott, mikor mondtam, hogy nem etettem meg a kutyákat...elnézést kérek, de ez nem az én feladatom. Nem nem lenne probléma, amúgy is mondig hozzám jönnek az ebek, nyílván érzik, ki a felelősségteljesebb, nemhiába otthon 9 kutyust etettem nem konzervból...:) jajj úgy hiányoznak. rakok is fel képet a drágáimról.
Most vettem egy forró zuhanyt...kilences fokozat volt, akinek van tudja...ebből persze rögtön újabb nosztalgikus emlékek töltenek el, a jó kis termálfürdözésekkel, ami azért érdekes, mert ha megyünk úgy kell kitölni az öltözőfülkéből, majd lerángatni rólam a törölközőt, mert nem szeretem mutogatni magam, de az előbb megfogadtan, hogy az elsők között lesz ha hazamegyek.

És ezeket az ebeket nem kellett egyszer sem sétáltatni, nem pisiltek be stb...hmmm...
Tudom nem vagyok normális Angliáról egy képet sem rakok fel a kutyáimról meg igen. hahahahaha ez vagyok én :)