London

Hát igen eléggé kifejező cím és íme a történet hozzácsatolva:

7-kor keltem, próbáltam gyors lenni, de nem voltam az, mert host papi már 7:25-kor szolidan kopogott, hogy indulni szeretne, tehát reggelizni sem volt, időm, a kulcsomat sem találtam, az esernyőmet is elfelejtettem, ami nagyon is kellett volna.

Nem nagyon értettem, mire fel ez a nagy rohanás, szépen várakoztam is az állomáson. Megkaptam a fizetésemet, host papi adott 80 fontot (5-tel többet a szokásosnál) mert ugye este mennek Laughboroghba, vendégségbe így nem tudnak értem jönni, mondta…okés gondoltam.

Szépen elindultunk…útközben Peterborough után megláttam a semmi középen álmaim kis templomocskáját, gyönyörű ösvénnyel, fákkal…mindig is ilyen hely lebegett a szemem előtt amikor egyszer valaki veszi a bátorságot arra, hogy feleségül vesz…a következő halk sikkantást pedig akkor ejtettem amikor megláttam az Arsenal stadionját. Vérzett a szívem…valahogy össze kell spórolnom egy meccsre, ezt nem hagyhatom ki a kalandból :) Esetleg jelentkező(k)?

Végül időben begördültem a King’s Crossra…ekkor már az adrenalin szintem az egekben tartózkodott a metrózás miatt….és ahogyan a host szülők és én is sejtettem eltévedtem…igen megtaláltam a Northen line-t és visszagondolva azt hiszem az volt a hiba, hogy a rossz oldalt választottam…bonyolult, magam sem tudom, hogy nem jutottam előre Waterloo felé…na aztán Angelnél kiszálltam, ahol rögtön hívtam is a csajokat, és ekkor már rendesen be voltam pánikolva…szegényeknek vissza kellett metrózniuk a King’s Crossra, ezt beszéltük meg ugyanis találka helyként, mert ezt még a nagyszerű tájékozódó képességemmel megtaláltam és képes voltam visszametrózni…na így vesztettünk el 1 órát, és még az eső is esett. Végül is útnak eredtünk, mi után meg volt az első találkozás, helyesen csak Sárával, hiszen Eszterrel együtt utaztam haza decemberben. Kaptam térképet a metróhálózatról.

Első utunk a Primarkba vezetett, ahol megbeszéltük, hogy célirányosan megyünk, mert Eszternek kellett egy cipő, Sárának meg egy esernyő. Ezek sikerültek is, bár el csábultam a kiegészítőknél és a táskáknál…na jó meg egy kicsit a cipőknél is. Ez után célba vettük Waterloo-t, előtte meg egy drogériát.

Kukát sehol sem találtunk, mert mint kiderült amikor robbangattak Londonban tudjátok anno, na azóta nincsenek, hiszen ahogyan Sára is mondta, kukába legkönnyebb csak úgy beletenni egy bombát.

És jöttek sorba a látnivalók…az eső meg szakadt iszonyatosan.

London Eye és a kígyózó sor álló turisták…

Big Ben és Parlament, ahol a lobogó zászló azt jelezte, hogy James Cameron és bandája ülésezik…

Westminster Abbey…ami nekem kívülről nem jött be…legalábbis az egyik oldala :)

Buckhingam Palace…ami nekem egy picit csalódást okozott, mert azt hittem, hogy tényleg vannak kint azok a piros ruhás katonák a nagy szörmesapkával, akik nem mozognak és meg lehet őket taperolni…na de nem csak a kapun belül volt pár katona, akik tényleg úgy néznek ki mint a házőrző kutyák, amikor beállnak a kis bódéjukba, ahogyan Eszter is mondta.

Átvágtunk a Green Parkon a metróhoz, majd következett a Piccadilly Circus, London legnyüzsgőbb tere…a mozgólépcsőknél sikerült majdnem elveszítenem az egyik lábam, mert oldalt beakadt a nadrágom és már húzta le a lábamat…de még megvannak…

Itt lettem gazdagabb egy londonos polóval…és a boltba találkoztunk egy magyar férfival, aki lelkesen mesélte, hogy árult virágokat régen a Félegyházi piacon, ahol ki is rabolták…izgalmasnak nem nevezném, de kiderült, hogy magyarok mindenütt vannak.

Majd tescóztunk, kellett úgyanis egy kis elemózsia J

National Gallery, ahova bementünk pisilni és leülni, mint az igazi kultúrbarbárok. Emlékeztetett a gimis osztálykirándulsáokra, amikor csak azért mentünk el a Nemzeti Múzeumba kiállításra, hogy ingyen legyen a vonatjegy…összeszedtünk egy Orsit is, egy másik au apirt…

Trafalgar Square, ami olyan magas, hogy nem is lehet látni az ürgét…

Itt oroszlánoztam is, de  ami másnak természetes és sikerül nekem fix, hogy nem, ugyanis nem tudtam felmászni az Aslanokhoz, egy francia srác segítségül hívásásra szorultam, így legalább az oroszlánok hátsó feléhez feljutottam…na majd legközelebb, ami késik nem múlik.

Elállt az eső…ideje volt….

St. Paul’s Chatedral, ami gyönyörű volt, kívülről persze, mert a tévedések elkerülése végett, nehogy valaki azt gondolja, hogy bárhova be is mentünk, nem lett volna rá idő…de amúgy meg Londonban semmi sem elég, mindig van mint megnézni, mindig tud újjat nyújtani…el is röhögtem magamat egyszer, hogy én elpasszoltam egy londoni családot is….igen ezekért…hiba van, de everything happens for a reason és így tanul az ember lánya.

Következett a legjobb rész, számomra. Átsétáltunk azon a hídon, amit a HP and the half blood prince-ban a halálfalók lerombolnak…a látvány gyönyörű volt. Még naplementét is láthattunk, és a hídről megcsodálhattuk Shakesperae Globe Színházát. Vettünk pirított mogyorót..helyesen az árus rabolt tőlunk két fontos és kiszúrta a szemünket egy kis pohár mogyival…hittük, mert nagyon is ki volt találva, ez a pici adag is hányingert okozott a számomra.

Orsit elvesztettük, majd jött a Tower és a Tower Bridge…a másik kedvencem, lélegzet elállító volt, főleg már este volt, és a fények nagyon csodálatosak voltak, szóval itt meg is született a lemez borítónk Sára szerint.

Újabb metrózás a lányoknak a Baker Streetre, nekem meg a King’s Crossra, mert már 7 óra volt…annyira fáradtak voltunk, hogy csak kiugrottam a megállómnál és nem is tudtunk elbúcsúzni. Köszi mindent csajok újra.

Várnom kellett a vonatomra fél órát, bármi hihetetlen megtaláltam és nem rossz vonatra szálltam fel :)

Elkaptam egy taxi sofőrt, aki hazaszállított 14 fontért, igen ennyit erről, hogy host papi szerint elég lesz 5 font, vicces, mondjuk én is gondoltam, de nem koldulhatok több pénzért. A sofőr megdicsérte az akcentusomat, és Magyarországról kérdezgetett. 9-re értem haza. Hosték fél kettőre, nem sokat aludtunk, így végtunk neki tegnap a jégkorcsolyának. Egyre jobban megy  a hátrafelé korizás.  Egyébként azt tanultunk, hogyan lehet egy lábon siklani, és félkört tenni, félkörbe siklani. Paul azt mondta, olyan jók vagyunk, hogy négy hét múlva a Grade 2 és 3 vizsgáját is megcsináljuk. Amúgy beleszerettem a jégkorcsolyázásba, otthon is folytatni fogom. Jól el is fáradtunk mindannyian. Ezután pedig hivatalosan voltunk a nagyikához Sunday lunchra, jómagam hazatévedtem kettőkor, mert nem bírtam tovább. Le is feküdtem 3-kor és 5-ig aludtam, Arra ébredtem, hogy a kicsinek asztma rohamja volt és  a nagy nem találta az inhalálókat és jöttem én és megmentettem a kicsit…tudom ez nem vicces.

Elnézést kérek a vázlatszerűségért de így is hosszú lett, meg még mindig fáradt vagyok.

Képek a face-n :)