Princess, windy day, dream and pain és társai

"Arcomat eltakarom ne lásd,hogy szemem könnyes, ha más ölel át, de emészt, éget a szótlanság!Ha ennyire fáj,miért hazudom?Hogy nincs, ami bánt?!S hogy megleszek nélküled is ezután!Ha mélyen a kés,úgy vérzik a szív,álarcom nem véd, csak ostoba dísz!Miért hazudom,hogy szebb, ami vár?Ha felkelek, új nap virrad rám,de sűrű a köd,túl hosszú az éj,reszketve várom, hogy közelebb lépj!"


Miért álmodik az ember? Most komolyan, jobban elfáradtam, mint a valóságban, pedig 9 órát aludtam.A legrosszabb, amikor tudod, hogy amit álmodsz, sohasem teljesülhet be ezért egész nap szenvedsz, mert amúgy rá se mernél gondolni, mert nem történhet meg, de az álmodban mégis átélted, azután csak sóvárgó vággyal gondolsz rá, és belül újra az üresség fájdalmától őrülsz meg....
Ezen filozófiai kirohanásom után, elkezdem a történetemet.
Minden jól ment, mialatt a szülők Londonban voltak. Csütörtökön reggel mindenki elkészült időben, majd a kicsi iskolába kísérése után Ani sikeresen kitakarította a nappalit, felmosta a WC-t és a fürdőszobát. Jövő héttől, amúgy változtatni fogok a beosztásomon, mert ugyebár csütörtökönként megyek iskolába és aznapra, hogy le is tudjak ülni egy fél órára, nem akarok egészen addig suvickolni amíg nem kell menni a kicsiért. Majd tegnap határozottan rossz voltam, mert egy szó is sok, annyit nem tanultam.A lelkem megnyugtatására pedig egész nap édességgel tömtem magam. Azt hiszem ideje lenne egy fitnessclubot vagy valami hasonlót keresnem, mert ahozz hogy fussak, nekem itt csak májusban lesz jó idő, addig meg túlütöm a hatvanat. :)
Délután főztem egy kis tésztát olaszosan, és jött egy újabb dráma...nos nekem nem volt erős a szósz de a kicsinek igen olyannyira, hogy elsírta magát...nos adtam neki egy kis tejet és mondtam hogy sajnálom, de ha nem eszed meg nem eszed meg, nem fogok mást csinálni, sok gyerek éhezik és nem válogathat...és lám csodák csodájára megette. Majd elhúztak teniszezni. Este megérkeztek a szülők is két nap után találkoztak a gyerekeikkel...na ezért vagyok itt, én sem azért, hogy feltétlenül játszanom kell velük, itt vagyok, hogy ne legyenek egyedül. Mi a szülőkkel prown curryt ettünk. Nyam nyam nyam! Majd host mamival megnéztem a kedvenc tv műsorát, csak hogy ne legyen egy szava sem. 10-kor lett vége, aztán egy pár szót beszéltem az angol barátnőmmel Katyvel, de annyira fáradt voltam, hogy húha. Ja igen ezt el kell, hogy meséljem...Megkérdeztem tőle, hogy hol született John Keats, mert amíg itt vagyok Angliában elszeretnék oda menni...erre a felelet nem tudom, hogy ki ő...aztán megkérdeztem, hogy tisztában van-e azzal ki az a William Blake és Byron...nos ezekre is nemleges válasz érkezett, mert hogy ő csak Shakespeare-ről tanult...hát én meg annyira kiakadtam ezen, hogy nekünk iskolai tananyag ők meg semmit sem tudnak a saját irodalmukról, hogy gyorsan megírtam Eszternek :) ezúttal is bocsi, hogy ilyen zaklattalak csak húúú ez nekem nagyon fájt...
Ma megvolt a nagy beszélgetés host mamival...ő is csak azt hajtogatta, hogy a családunk része vagy bla bla bla...nemsokára otthon lehetsz addig is légy itt boldog. :)  Life is too short you must be happy :) Nos megfogadom, vagyis igyekszem ami tőlem telik csak ne lennének ezek az éjszakai gyötrődések...
Hogy felvidítsam magam, hogy létezik szerelem megnéztem az Eclipset ma újra....ebben a hónapban harmadjára...hát igen I suffer everytime...
Majd shoppingolni mentem host mamival, bevásároltunk, mert ugye ma érkezett Amelia, a nagyobbik barátnője, ennek örömére csináltam cheesecake-t...sajnos mire észbe kaptam, hogy le kellene fotózni, már két szelet volt....majd legközelebb. A kicsi is meginvitálta az egyik haverját Edwardot, és újabb drámát művelt, mert nem voltam velük hajlandó az erdőben egy gallyal áskálni kincs után kutatva...hiába van fantáziám, de nem őrültem még meg. Elég zavaros volt minden, hogy a hercegnő itt volt, egyszer kabát után kellett neki vadászni, mert azt mondta hogy fázik, aztán levetette a kabátot, mert azt mondta mégsincs rá szüksége....a vacsorakészítés is kész komédia volt. Általában már fél ötkor kell odaadnom a vacsit, mert éhesek, ebből lett aztán negyed hat, mert Amelia akkora volt hivatalos...na ebből meg az lett, hogy 6 óra mert sétálni mentek a hercegnővel....na ne értsetek félre, tényleg nagyon aranyos lány, de komolyan ma cselédnek éreztem magam vagyis az est folyamán...úgy vártam, vártuk mintha Őfelsége jött volna látogatóba...de úgy is viselkedett mit egy kékvérű...na a lényeg remélem nem sokszor lesz ilyen, mert nem hiányzik pluszba még nekem egy Borsószem hercegkisasszony a pink retiküljével és a csillogó hajával...na jó talán egy picit féltékeny is vagyok, hogy ennyi idős gyerekeknek sikerül egy normális kapcsolatot fentartaniuk én meg...én vénlány leszek.
Ma volt a szokásos családi vacsora, utána Wales-Anglia rugby meccset néztünk, na hát most lett vége, de én haldokoltam, nem is értem a játékszabályokat csak egy halom hülye kigyúrt, izomagyú pali kicsi a rakást játszik.
The end és boldogan éltek míg meg nem...forever after :) hosszú és unalmas hétvégének nézek elébe, és hideg is van és a szél orkánerejű, ahogy anya mondaná...de mi az az orkán? Mindegy, ez a mai írás olyan semmilyen lett ha papírra írtam volna most széttépném...de nem oda sikerült szóval inkább megnyomom a bejegyzés közzététele gombot...
Álmos vagyok de álmaimban olyan országban járok, ami csak az enyém, ami létezhetetlen és ha felébredek reggel újra újra és újra jönnek a fájdalmak...és hol van a napfényem vagy az esőm??? Vagy most szelídítsem meg a szelet is...na jó elég mert azt hiszitek kótyi vagyok, nem nem vagyok kótyi csak szeretem a metaforákat és társait :)