Az élet túl rövid ahozz, hogy ne legyél boldog!

"Üzenem az otthoni hegyeknek a csillagok járása változó és törvényei vannak szeleknek, esőnek, hónak fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló, a víz szalad a kő marad, a kő marad..."
 /Wass Albert-Üzenet haza/


Íme a megígért következő helyzetjelentés, de nem adom ezt a címet a blognak, nehogy vád érjen, hogy még fantáziám sincs kitalálni valamit.
Igazából tegnap is ment a veszekedés. Mivel szépen sütött a nap, gondoltam egyet 2 óra után elviszem a kutyákat a pályára, így is történt. Ennek értelmében a kölyköknek nem kellett kimozdulni sehova, én meg nem erőltettem semmit, hogy menjünk ki levegőzni úgysem jöttek volna. Majd elmentem a kicsiért a suliba, aki útközben még egyszer elnézést kért és mondta, hogy nem utálnak, én vagyok a legjobb, mert az előző lányok nem játszottak velük soha, nem főztek vagy sütöttek semmit soha, és volt olyan, hogy a lengyel lány a pasijánál vol és a gyerekeknek kellett egyedül a kutyákat sétáltatnia...Hmm...igen ezek meglepő dolgok,. csak tudnám, ezeket miért nem lehetett hamarabb elmondani, vagy miért kellett e kettő nő árnyékában élnem, hogy én vagyok a rossz...
Egészen estig szépen eljátszadoztak a videójátékkal, majd Simpsont néztünk és fél nyolcra megérkeztek a szülők is. Az anyjuk kiakadt, hogy nem voltak kint egész délután, megjegyzem a nagy azt hazudta, hogy voltak a kertben játszani, én meg mivel nem akartam újabb balhét szépen helyeseltem, hogy így is van. A lényeg host mami leült velem beszélgetni megint és újra elmondta a kis mondókáját. "Az élet túl rövid ahhoz hogy ne legyél boldog. Nem akarom, amikor visszamész Magyarországra, akkor azt gondold, hogy mi egy szörnyű család vagyunk rémes gyerekekkel. Meg kell beszélnünk mindent, ha a gyerekek valami rosszat csinálnak, mert nem akarlak így nap mint nap látni." Majd kaptam egy felvilágosítást, hogy szerda este jönnek haza, tehát ma megint egy kellemes, harmónikus és nyugodt estén vagyok túl. A terveim szerinti délutáni keksz sütés a kicsivel is megtörtént, mert holnap vásár lesz az iskolában és arra kell, hogy vigyen valami süti. Hosték hagytak itt pénzt, meg is jártam a boltot az alapanyagokért.  A nagyobbik fiúval nem beszélek, mert most a levegőnek nézlek taktikát játsza. A kicsivel mentem kutyát sétáltatni, aki átölelt és azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy a nyáron elmegyek nem akarja...hmm érdekes, csak ennyit tudok hozzáfűzni...
Amikor ma reggel belenéztem a tükörbe megijedtem magamtól...éveket öregedtem, de ez nem csak az arcomon látszik, belül is csak a lelkemet senki nem látja csak Isten. Így hát kell a smink, minden nap mert tegnap nem volt rajtam semmi és jött a szokásos; "Ennyire lent vagy...talán beteg is vagy?" véleményem szerint ezután nem mozdulhatok ki a szobámból egy kis alapozó, meg szemfesték nélkül. Ami érdekes, mert gimis éveim alatt, még a rockeres, emós korszakomban, ahogyan a barátaim nevezik, soha nem festettem magam...hiába ez az Anglia sok mindent megváltoztatott az életemben.
Ma beszéltem anyával is, a társalgásnak köszönhetően persze rádöbbentet arra, hogy az élet mindenfelé nehéz, nálunk meg főleg, és muszáj kitartanom. Persze sajnos újra rám tört a honvágy, és utaztam az emlékekbe....otthon jártam újra otthon éreztem a bőrömön a  májusi naplemente kellemes érintését, éreztem a kellemes akácillatot, a fű és a frissen vágott lucerna összekeverhetetlen aromáját, hallottam a tücskök ciripelését és a békák brekegését, miközben csapkodtam a szúnyogokat és miközben a kutyácskáim szaladnak mellettem, amikor elmentem otthonról, hogy a drága barátaimmal eltöltsek egy kellemes estét, egy finom fagylalt és egy kis jó magyar pálinka és sör társaságában vidáman, énekelve, táncolva nagy beszélgetések közepette...és hirtelen félbeszakad a gondolatok sorozata, mert a valóság visszaránt és hallom koppanni a könnycseppjeimet a padlóm és rájövök, hogy nem otthon vagyok....de erős vagyok letöröltem a könnyeket Anglia iránti tiszteletből, hiszen szeretem Angliát, de egy helyet még jobban szeretek a világon...és biztos fogok még sokat utazni és kitudja hova sodor el az élet...de haza megyek, élni dolgozni és küzdeni és segíteni azoknak az embereknek akik egy szebb és jobb hazáról álmodnak, nem gondolom, hogy lehetetlen mert hála Istennek ilyen emberekkel vagyok körülvéve...még szerencse, habár a lábam el is hagyta ezt a helyet, az én emlékeim nem fognak engem elhagyni soha...
Egy újabb eszmefuttatás, de csak kiírni tudom magamból a gondolatokat mindenkitől elnézést. Tudom sokan vannak így akik azt mondják, jobb az élet itt kint. Erre azt felelem, nem éheztem, volt ruhám, temérdek barátom, életre neveltek és jól éreztem magamat..ha választhatnám hova szülessek, akkor is oda születnék, így lettem az aki vagyok, nem beszélek világnyelvet, de a számomra legszebb az anyanyelem és ha sikerül büszke leszek, hogy ezt tanulhatom majd az egyetemen és adhatom majd tovább a tudásomat, azoknak a gyerekeinek akik szintén egy jobb és békésebb országban gondolkodnak, és lehet hogy nem lesz milliós fizetésem, de szeretni fogom a munkám. Persze ha lesz rá lehetőségem szeretnék még világot látni, mert nem vagyok röghöz kötött, de most még eléggé zöldek a füleim ;) egy biztos legközelebb nem egyedül jövök, hanem hozok valakit. Mindezeket nem azért írtam, hogy nyavalyogjak. Tudom, hogy az au pairségről kellene írnom, de az au paireknek is vannak gondolataik a munkán túl.
Jelentem érik a könyvem is, csak a fránya cím, de mint a gyerekeknél is, itt is úgy tartom helyesnek ha a megszületés után adok nevet. :)
Zárom a soraimat. Egy  kérdésem viszont lenne. Találok szerintetek valahol gyógynövény boltot, tudjátok ahol mindenféle természetes dolgot vehetek mindenféle nyavalyára...a válaszokat előre is köszi.