Helyzetjelentés 3 és csak röhögök

...nem tudom, még biztos lesz sok helyzetjelentés, de most mielőtt elmegyek elveszteni a fejemet a hétvégére elmondom, hogy mi történtek délután és este...
Délután a nagyobbik megkérdezte kétségbe esve, hogy most vissza akarsz menni Magyarországra, mert pimaszok voltunk veled tegnap....válaszom: csak röhögtem...
Azután játszottunk a trambulinon, majd a kicsi elkezdett sírni mert a nagy megütötte...nézett rám és várta a csodát, hogy leszidjam a testvérét....válaszom: Don't cry you are a boy give it back to him és csak röhögtem...erre persze bepöccent és be akart jönni, de én meg ott ültem, ahol a létra van, erre ő ordítozott, hogy mozduljak arrébb, válaszom: nem fogok és csak röhögtem...
Erre ő azt mondta ha még egyszer röhögök akkor megüt, válaszom: csak röhögtem...persze megütni nem mert csak beviharzott, aztán a nagy is én meg élvezve a csendet, néztem a felhőket és csak röhögtem...
Csináltam vacsit, még a tányért is kihozták maguk után hogy pedálozzanak...
Este egyedül mentem ki a kutyákkal nem voltam kíváncsi újabb drámára...
Majd jött a java, figyelem ez a bejegyzés legfontosabb része:
Hazajöttek, ugye mert mialatt én a  kutyákkal sétáltam, elmentek a vasútállomásra az anyjukért...na hazajöttek beviharzottak a szobámba bőgve, a kicsi nekem esett és átölelt és sírtak, de tényleg, hogy ne menjek el, nem akarják, ők nem tudták, hogy ennyire megbántottak...csak ne menjek el, ígérjem meg hogy nem megyek el...na abban a pillanatban nem lehetett mást mondani, már csak azért sem, mert azt akartam, hogy megnyugodjanak, szóval azt mondtam...nem nem megyek el, de ne csináljatok több bajt. Majd jött host mamim is, aki szintén teljesen kész volt, és azt mondta, igen ez az én hibám is, hamarabb kellett volna ezt észrevenni, ez a gyerekek legnehezebb korszaka, megpróbálom megszerezni azt az állást a közelben és többet itthon lenni...nos én csak annyit mondtam, mivel az angoltudásom nem túl szárnyaló, hogy mint egy agyturkász elemezzem a problémákat, csak annyit mondtam a kölköknek, meg kell értenetek, hogy azért vagyok itt, hogy segítsek a mindennapi életetekben...na aztán H. Mami vidámabb vizekre terelte a témát és a hétvégéről érdeklődött, elmondtam mindent, mintha már nem mondtam volna százszor, hogy Market Harboroughba megyek Magdihoz, aki szintén au pair.
Vacsorára, hogy bevágódjanak fish curry volt, pontosan prown curry, desszertnek meg a kedvencem belga csokis profiteroles. Majd a laptopot a tv-hez csatlakoztatták és vicces videókat néztünk a jutyubon :)
Mit mondjak ezek a Potterék is olyanok mint az időjárás, pont mint az angol időjárás, egyszerűen kiszámíthatatlan...
Ja és mamival elemeztük a College-ról a meghívómat a Student Conferenciára, nagyon szivélyes lett hirtelen simán el lettem engedve, pedig 8:45-kor kezdődik, és segített választani a 4 activity közül, a strangers in a strange land cimű projektben fogok részt venni. Be is lett vésve a naptárba, tudjátok a híres naptárba...na a lényeg ki lett töltve a paper, amit Mrs. Johnsonnak kellene kézbesítenem, de mivel fogalmam nincs ki ő majd odaadom Liamnak :)
Úgyis minden csoda három napig tart, max egy hétig, tudom előre a half term-ben eret fogok vágni tőlük az biztos, minden esetre addig úgysem tudok lelépni amíg nincs máshol munka, nekik meg kellek, hiszen ők maguk mondták nélkülem nem tudnak semmit sem csinálni...
Ez a helyzet....most pedig örülök a hétvégének :)
Inside my heart is breaking, my make-up may be flaking, but my smile still stays on...show must go on yeah