Változatlanul...na és a bosszúm

Hol is kezdjem...történt ma minden igazán megint kiváló napom volt.
Ugyebár ma volt órám. Reggel viszonylag minden simán ment, persze ment a szokásos csicskáztatás a nagyobbiktól...sebaj lenyeltem. Majd jött host mamim telefonja, hogy elfelejtett szólni, hogy ma csak 10 után jönnek haza, sebaj tegnap is nyolc után jöttek haza, kedden is tíz után...azt hiszem ezt hívják úgy, hogy babysittelés nem? Hmmm ja csak kár, hogy nem szólnak előtte és még a naptárkába sem volt beleírva...


Az óra szuper volt. Csak csajok, húúú de meglátszott ám, hogy Level 1, olyan szinten vágják az angolt, hogy csak lestem, hogy tutira kellett nekem osztályt cserélnem. Tudjátok a level 2 a top, a felsőfok szóval hát nem tudom mi folyhat ott...na mindegy. A tanárnő is igazi csajos viccelődős, szerettem Lindát is mert ő olyan anyácska típus  volt, de Gey egy szuper nő, megdicsérte a primarkos csukámat :)  Van egy magyar lány az osztályban Krisztina, meg egy idősebb magyar nő is Margit. Mindenki nagyon aranyos volt, egy lengyel lány, mellém is ült segíteni, hiába le vagyok maradva az igeidőkkel...
És most jön a legjobb rész..Liam hihi...Gey bekísér a recepcióra és mondta, hogy ő a problémás hölgy, aki osztályt cserélt blablabla segíthetnétek neki...persze Liam a portásgyerek, aki a tisztjében portás, de amúgy inkább ilyen iskolatitkár szerű...na mindegy, a segítségemre sietett az én legnagyobb örömömre...ezúttal sem maradhatott el az ing ujjának a felhajtása, hogy meg tudjam csodálni a tetkóit...na igen a kezembe nyomott egy lapot, hogy töltsem ki..na én meg hoztam a formámat, mert nem tudom fejből ezeket az angol számokat (telefon, irányítószám stb.) és mondtam, hogy mindjárt jövök. Okés visszamentem, egy cseppet kiakasztottam, mert lefagyasztottam a windowst, vagyis nem én hanem az adataim...és egy cseppet kiakadt, de azt a mosolyt nem tudta letörölni az arcáról..remélem miattam volt. Igen Liam a neve, de úgy szólítja a többi nőci ott bent, hogy Limi vagy nem is tudom, azért hallottam én Timinek és ebből asszociáltam, hogy Tim lehet, hát tévedtem...és ma ellestem a nadrágjáról, mert ott hordja a csíptetőjét, nem volt ám ciki, behajoltam az asztal fölé és bandzsítottam mint az állat meg fókuszáltam :) Megtudtam a nevét és azt is, hogy 21 lesz az idén és fodrász is, na hát azért van az a jó kis haja. :) Az óra szuper volt, a változásokról beszélgettünk, óra közben bejött Liam, és engem keresett yeah yeah yeah...na nem kell aggódni csak addig komédiáztunk, hogy nem írtam alá a papírokat. :) Na és olyan aranyos volt "I want to Anita Kiss, de így kissz :) for a moment és azzal bejött és mondta, "Exactly i just want a signature from you" sajnos csak ennyit akart a francba...majd ment ki "Thanks Linda" erre Gey kiakadt, hogy mindjárt kapsz egy pofont, már másodjára voltam Linda ma. Erre ő a kaján mosollyal, hát sajnálom de van ez a problémás hölgy itt...Gey erre na jó most már get out...jajj én úgy röhögtem, de úgy. Tisztára bejön a srác, de szerintem kihasználja a helyzetét és mit foglalkozna velem egy hülye kis csajjal aki próbál angolul tanulni...mindegy de a mosolya feldobott.
A Morrisonsba vettem magamnak egy kis fresh to go foodot, joghurtot, meg kekszet és jöttem haza, kitakarítottam a fürdőket, majd mentem a kicsiért. Nem is volt baj délután, csináltam megint tésztát csak más szósszal. Plusz a nagyobbik dicshimnuszt zengett, hogy büntetést kapott ma a suliban, mert ledobált pár ceruzát az ablakból...a tanára szerint almák voltak...hiszek a tanárnak. Majd megkérdezte, hogy mikor akarok visszamenni Magyarországra..én meg miért? Erre ő, csak azért mert te vagy a legjobb és nem akarom, hogy elmenj...szó szerint ki kellett, hogy menjek a konyhába és kiröhögtem...később HP négyet néztem a kicsivel és megegyeztünk, hogy majd kimegyek a kutyákkal, ha ők elmentek teniszezni....jó várjuk a kicsivel az osztálytársának az anyját, aki vitte volna őket...sehol senki, felakartam hívni host mamimat, hogy mi van, közben megkérdeztem a nagyot, hogy átcserélte-e már a ruháját...és jött a kiabálás...minek cserélném át, nem megyünk anya most hívott, de velem beszélt, mert te nem tudtad felvenni a telefont sem....na már kezdtem kiborulni...nem tudom ki nyomkodta a 900 fontos laptopját a nappaliban...na akkor mondtam, hogy sajnos ki kell hogy jöjjenek velem és a kutyákkal sétálni....és jött a dráma a kicsi felhívta az anyját, hogy nem akar kimenni, mert teniszhez van öltözve, fáradt és fél a sötétben...15 percen át sírt a telefonba és nyafogott, hogy hagy menjen át a nagyihoz, míg én a kutyákkal vagyok. az anyja mondta, hogy nem, ki kell velem jönnie, kibírja...okés elindultunk. Megjegyzem én voltam a hibás a szülőknél, mert nem kell sötétben a kutyákkal sétálni, igen nem kell, de sajnos nem tudtam hogy nem mennek teniszre és amúgy sem tudunk kimenni hamarabb, mert akkor meg arra hivatkoznak, hogy most jöttek a haza a suliból, le akarnak ülni és vacsorázni szeretnének... Szokásosan körbesétáltam a kutyákkal a focipályát, visszamentem a hintákhoz, mert ott szoktak várni, rám, mert túl lusták, hogy gyalogoljanak...na de nem vol ott senki, elkezdtem kiabálni...semmi válasz...megkötöttem a kutyákat és körbejártam  a pályát az gondolva, hogy meg akarnak ijeszteni, de nem találtam senkit...elindultam...félúton megálltam vártam egy 10 percet, hogy hátha előjönnek mert rájöttek, hogy nem sikerül megijeszteni...sehol senki...útközben jöttek emberek, megkérdeztem tőlük, hogy nem láttak-e két gyereket...nem láttak...na jó gondoltam hazamegyek így 20 perc keresgélés után, hogy letegyem a kutyákat és beugorjak a barátaikhoz megkeresni őket vagy segítséget hívjak az idegállapotomat remélem nem kell leírnom...a kapuban megszólalt a telefon, benne host mami lágy hangja; nem kell aggódnod a gyerekekért, hazamentek, mert nem találtak..meg se vártam, hogy befejezze, beléptem az ajtón és ordítottam, hogy mit képzelnek magukról, tudják, hogy nélkülük nem megyek sehova. vártam rájuk, kerestem őket,...mondtam nem kell a magyarázat elegem van, eleget kaptam, befejeztem, de ezt olyan hangon, hogy én is meglepődtem. A jelenetemet végighallgatta host mami a telefonban és a nagyi a konyhában, aki csak meresztette a szemeit majd egy bye-t mondva lelépett, hát igen ő megteheti, hogy lelép...na aztán felhívta a kölköket az anyja, hogy kérjenek bocsánatot, jöttek is, én meg mondtam nekik, hogy nagyon nem érdekel, megtörtént kész, nem akarom hallani a kifogásokat, aztán a kicsi hozta a bcsánatkérő kártyáját, meg sem néztem, ezt látva el is vitte. Majd felhívtam a tesómat és kiöntöttem neki a lelkemet, aki persze biztatott, hogy ki kell, hogy tartsak...hát ezt kapjátok ki nem nem fogok. Regisztráltam az au pair worldre, hátha...bár most már ott tartok, hogy ez a kettő gyerek elvette a kedvemet az egésztől, még a jövendőbeli tanári pályafutásomtól is, Közben munkát is keresek Grantham és Nottingham környékén...és tudjátok mit, nem fogom magamat tönkrevágni idegileg 19 évesen, a kedves szülők még most sem érkeztek haza pedig mindjárt 11 óra van, tegnap 8 után jöttek, azelőtt meg 10 után, én meg nem fogom nevelni a gyerekeiket, mert nem lehet...és ebben csak az a vicc, hogy mielőtt azt kijöttem azt hittem, hogy értek a gyerekek nyelvén. Imádtam kicsikkel bandázni, imádtam a kisbabákat, profin utánanéztem, pelenkáztam és etettem az unokahúgomat. De ezekkel nem bírok, bármit csinálok nem megy...nem és nem. Igen határozottan semminek érzem magam egyrészt, mert feladtam a gondolkodást módomat azzal, hogy itt hagyom őket, de már ez sem érdekel, mert csak egy életem van és nem fogom hagyni, hogy mások irányítsák, nem gondolom magamat többnek más embereknél, de egy kis tiszteletet elvárok mindenki iránt, jobban mondva azt, hogy ne bánjanak velem lekezelően és ne beszéljenek velem úgy mint a kutyával. de ők ezt teszik ezt csinálják, és semmit nem tudnak az életről, de semmit. Világ életében küzdöttem, dolgoztam otthon, segítettem, tanultam, minden egy lapra tettem fel,de ezt nem fogom mosmár mosollyal tűrni, mert olyan helyről jöttem, ahol ez nem divat, amit ez a két drága gyerek csinál, és én nem fogok tovább a szülőknek asszisztálni. Valahogy, valahol kihúzom még egy 5 hónapot, aztán nekiesek az egyetemnek. Otthon sem lesz jobb, minimálbérből fizetni az albérletet,rezsit. étel és a tandíjat, de szabad leszek és legalább minden nap találkozom majd azokkal az emberekkel, akiknek köszönhetem, hogy megtanultam tisztelni másokat, az életet. Kész ennyi, az élet másból sem áll csak küzdésből, de én megköszöntem és ezt a kalandomat feladom. Most így látok mindent, persze lehet, hogy holnap jajj csudíjó nap lesz, plusz megpróbálnak lebeszélni és maradok, de akkor itt Spárta lesz, és én csak egy alkalmazott leszek, mert nem vagyok velük hajlandó leülni vacsorázni sem és semmit sem csinálni, magyarán elérem azt, hogy ők küldjenek el.
Jajj ma bosszút álltam...olyan jó érzés volt. A gyerek fogkeféjével súroltam ki a mosdókagylót meg a csapot...nem én köpködtem szét a fogkrémet, így jártál barátom, és ezután jön a java és majd  boldogan mondok igent  a do you want to go home-ra...
na ennyi és ne írjatok olyat, hogy tartsak ki, nyugodtan írjátok meg hogy hagyd el őket :D