Ez a hétvégére annyira szükségem volt mint a levegőre

"Whenever you are lonely, remember this truth: someone, somewhere is thinking of you ..."

Indul a mese :)
Szombaton felkeltem, azt hittem időben, de tévedtem. Alig bírtam magamat összekapni, majd lementem egy gyors reggelire, mire már mondták hosték, hogy indulni akarnak. Persze nekem mondták, hogy ne pánikoljak nyugodtam reggelizzek meg. Megkérdezte a nagyobbik fiú, hogy milrt akarnak már indulni, amikor rendszerint később szoktak menni a bowlingra, mondta host papi, mert engem el kell vinni az állomásra, erre persze a nagy bepöccent, hogy őt nem érdekli, ő most videójátékozik. Mondta neki host mami is, hogy elég, erre ő nagy nehezen elindult, majd belerúgott az ajtóba, és kirúgta a lábtörlőt is...na erre host mami nagyon ideges lett és a hétvégére el lett tiltva a laptopjától...és én csak röhögtem :)
Az állomáson meg kellett várni, míg h. mami oda adja a fizumat...majd megkérdezte, hogy kell-e segítség jegyet venni...hát izé...hát ja mondtam (mert nem tudom kimondani azt hogy Market Harborough normálisan, de ezt ő is tudta mert közben azt hajtogatta hogyan kell kimondani) ezután sikeresen megvettük az open return jegyemet, majd elindultam. Nottinghamben vonatcsere, amit a szokásosan mint egy őrült szaladtam, mert én ezt sosem fogom megszokni, hogy az egyik platform itt a másik ott, nekem túl difficult. Na és aztán megérkeztem Magdihoz, és elkezdődött hivatalosan is a hétvége. Megmutatta a városkáját, közben én csak kattingattam, hogy meglegyenek örökítve az emlékek, mert ugye 70 éves koromba is akarok majd nosztalgiázni a kis életemről itt wonderlandban, ez persze ironikus, mert sajnos a hétköznapok nem éppen csodálatosak, de ahogyn Alice is, úgy Ani is küzd, mert I will be stronger minden harc után. Betértünk az anglikán templomba is, ahol épp akkor lett vége az istentiszteletnek, enyhén furcsa volt, hogy mise után teázgattak. Minket meg  téríteni akartak, vagy csajozni, a fene se tudja mert Magdinak nagyon dicsérgették a kalapját.Na azután benéztünk pár boltba, gazdagabb lettem a New Look-ban egy akciós övvel, majd egy charity shopban egy DP-s felsővel amit Magdi talált nekem, írtó szép, zöld kockás és egy masni is van rajta. Majd tescozás következett, vettünk magunknak ebédet, meg estére pizzákat és egy üveg rosé pezsgőt, persze a legolcsóbbat, de az nem volt lényeg, nekünk már nagyon kellett alkohol. Majd elmentünk a parkba, ahol szépen megeszegettük a szendvicskéket, ebédre. Azután elindultunk haza, és ahogy megjósóltam elhagytam a táskát, benne a felsővel és az övvel, na visszamentünk, mert bíztam benne, hogy meglesz, és így is volt, mert ez Anglia és nem vitte el senki, sőt félre is rakták, hogy hátha valaki visszajon érte. Útközben észrevettem, hogy a hajpántomat is elhagytam, ez az. Majd jött a sokk, vagyis a Cullenék háza, ahol Magdi lakik, most halál komolyan olyan...beléptem és megéreztem a szeretetet ami körül lengi a házat. A szülők szerelmét is vágni lehet a levegőben. Miközben sült a pizzánk, Magdi gyerekei vacsiztak, közben Magdi host mamija érdeklődött az én au pairségem iránt. Ő megmondta kerek perec, miért nem váltok, sok család van. Egész délután ámultam és bámultan mindenen a házban. Magdi remélem nem mentem az agyadra nagyon. Azután elkezdtük a készülődést, vagyis benyomtuk a pizzát, majd felbontottuk a pezsgőt, felöltöztünk, sminkeltünk. Azután útnak eredtünk. A nagy eszemmel magas sarkúban akartam volna elindulni, de öt lépés után igazat adtam Magdinak, hogy nekem is kell váltócipő, és nagyon kellett. Kicsempésztük a pezsgőt, amit Magdi cipelt a táskájában, hát nagyon jó móka volt az utcán inni táskából, mert ugye nem szabad az utcán inni., majd eldöntöttük, hogy a maradékot a kórház mellett a sötétben, táska nélkül megisszuk, dehát hmm valaki megitta, de nem baj egészségére a csajnak :) Azután átcseréltük a cipőnket a templomnál, majd beültünk az Enigmába 11-ig ott votkáztunk Közben megbeszéltük, hogy itt milyen hietetlenek az emberek, mármint mindenkinek van stílusa, és egy teltebb nőci is fel mer venni szoknyát és mer nőnek kinézi. Persze azért a harisnya, kistrikó és szandál kombinációtól egy cseppet kiakadtunk, hiszen olyan nem létezik, hogy ne fázzanak, habár szerintem ez a génjukben van. Ők már 25 fokban rosszul vannak, mi csak 35-nél. Nekem a fénypont az estében hoyg  legálisan rágyújthattam  a család ellenőrzés nélkül. :) Nem nem vagyok láncdohányos, talán jobb is, hogy a család ellenzi, mert egy nap egy doboz elmenne a kölkök mellett... Ezek után átugrottunk egy másik helyre a Sugarloafba, ott volt a fiatalság is, egy rakat pasi kifigyelte a friss húst, vagyis minket, de hogy kezdeményezzen az ember az angol pasiknál...habár én hajlottam néha felé szégyen nem szégyen, mert egy kis szeretetért mindent, csak a szívem az Magyarországon van...és itt be is fogtam a számat. Majd újra cipő csere és elindultunk haza, de előtte rájöttünk, hol van a diszkó, benéztünk, de elég béna volt, mondjuk nekem tetszett az a három szám amire táncoltunk, de jöttünk is. Megjegyzem zsúfolásig volt, de alig táncoltak, össze sem lehet hasonlítani az otthonival. A traffic light partyt meg kihagytuk, mivel nem volt egyszínű fancy dressünk, így ez kimaradt az életünkből. Tudjátok az a buli, ahol ha pirosban vagy foglalt vagy, ha sárga akkor hát lehet hogy ismerkedsz lehet nem, ha zöldben akkor kb ez van rád írva "akarot valakit ma este, akarok". Fél kettőre hazaértünk, hát igen nálunk akkor kezdődik az élet, mondtuk is hajnal előtt ágyban, otthon ez nem így megy. A változatosság kedvéért elhagytam a családtól kapott aranyfülbevalómat és egy másik hajpántot, utóbbi meglett. Tényleg el sem hiszem, hogy egyben maradtam, mondjuk ha nincs Magdi akkor nem is. Köszi még egyszer. Hiába ő már diplomás lady egyetem után, én meg egy hülye gimi után. :) Majd megettük a maradék pizzát és a szánk is tátva maradt, hogy Olivér kiesett, mert persze ez volt az első amit meg kellett, hogy nézzünk. Majd jött a bedtime, én hogy adjam magamat, ahogyan felszoktam készülni a kirándulásokra Magdi pizsijében aludtam. Másnap kutyát sétáltattunk és tekertem a szobabringán, miközben Magdi vasalt, mert ugye ő vasárnap is dolgozik. Mondtam is neki, hogy szerencsére az én családom legalább mos magára, nekem csak vasalni kell. Délután 2 után elindultunk, beugrottunk a Sainsburyba majd Magdi elkísért az állomásra, és vége volt mindennek az egész szuper hétvégének. Még a gondolattól is hányingerem volt, hogy megint egy hét kezdődik, plusz az is rátett egy lapáttal. hogy a következő héten half term. Rettegek!!! Ahogyan megbeszéltük h. mami jött értem 5-re. Útközben elmondta, hogy mindenki átment a korcsolya vizsgán, csak a nagyfiú nem...hmm...próbáltam sajnálkozni, de belül azt gondoltam, hogy ezt hívják, úgy hogy Isteni igazságszolgátatás, de két mondás is rá illik. 1, Isten nem ver bottal. 2, Ki mint vet azonképpen arat. Szóval nekem is biztos meg lesz a böjtje a kis fogkefés mutatványomért, de nem bántam meg. akkor az kellett nagyon. Ami este volt, meg kikészített...egész este veszekedett a család, egy kicsit én is hibásnak érzem magam, mert felszínre hoztam a problémákat. A nagy fiú újra feleselt és tiszteletlen volt. A szülők is összevesztek miatta, annyira, hogy h.papi bezárkozótt az irodába, de a nagy fiú ekkor sem bírta befogni a szájacskáját, h. mamim, meg nem bírta tovább szó szerint rárontott és felképelte, hogy ezt már nem csinálod itt hármunkkal, hangoztatta...aztán volt meg egy öt perc dráma, azután meg síri csend uralkodott a házban már 8 órától, mert a gyerekek büntetésben vannak. Plusz a nagytól elvették a laptopot, amjd csak szerdán kapja vissza, szóval addig biztos nagyon jól fog viselkedni... De mos meg annyira furcsán érzem magam, egész este tapintani lehetett a feszültséget és miattam veszekedtek és ez mai is folytatódni fog...na majd este le is írom, hogy mi történt, volt-e balhé.