Események egyvelege avagy pepita

"Everything has it's beauty! You must only find it."


Újra itt vagyok mert nem akarlak titeket hosszú bejegyzésekkel terhelni...
Kimaradt, hogy voltam ám iskolában a héten. Egész pontosan csütörtökön. Host papi el is felejtette, és miután elköszönt tőlem hogy "See you soon Ani" és én válaszoltam, hogy "See you in the afternoon" észbe kapott, hogy nekem angol órára kell mennem. Szóval gyorsan letette a kávéscsészéjét, és rohantunk, szép magyarosan fogalmazva hajtott minket a tatár, fogalmam nincs, hogy miért, hiszen autóval mentünk...
Na az osztályban csak hárman voltunk...igen...mert a többiek az esti órára mentek. Szuper volt Gaye nagyon aranyos és jól tanít. Az írott szövegekről tanultunk, helyesen arról, hogy milyen céllal íródnak, egy kicsit hajazott a nyelvtanórákra a gimiben (tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai; sajtóműfajok tétel ijesztően felderengett bennem, és az a tudat is ha most ülnék a bizottság előtt, akkor mondataim között gyakorta hangozna el "Öhmmm...hmmm....ízé..." egy bájvigyorral a pofimon. Pedig ha júniusban ilyen tételt húztam volna...ráfogom az angol nyelvre, hogy elfeledteti velem az anyanyelvemet :) ) Elnézést a kitérőért, szeretek elkalandozni. Az óra végén, meg csak röhögni tudtam...igen csak röhögni, mert nem illik hangosan kacagni...a lényeg Gaye adott nekem egy papírt, amit ki kellett töltenem a College számára, arról hogyan léptem ilyen gyorsan szinteket. A vicc a tetején volt "Genious student" hmm hát én minden vagyok csak az nem. Az angoltudásomat meg hanyagoljuk. Mondjuk ha a jég hátán nem is, de megélnék vele.
Suli után bevágódtam venni 2 fánkot a Morissonsba, ahol magam akartam fizetni az önkiszolgálós résznél, de persze, hogy nem sikerült, mert persze, hogy az én pénzemet nyelte el és feladta a szolgálatot...na aztán jött két nőci, pár rugdosás és billentyűverés és siker, na de felhúztam magamat, de a java csak most jön...ahogy mentem ki leejtettem a pénztárcámat, a másik bolt a Poundland eladója épp dohányzott és látta és szólt nekem, hogy elejtettem...visszafordultam...de már egy nőci felkapta és rá akarta tukmálni egy másik nőre, mert ő azt látta, hogy az a piros kabátos hölgy vesztette el, és nem...ötször ordítottam az arcába, hogy "Excuse me this is mine" majd kikaptam a kezéből az én pénztárcámat...erre elkezdett magyarázni, hogy a lopás nem divat és ő látta, hogy a másik hölgy vesztette el...én meg az orcájába nyomtam a tárcámból kivett ID cardomat, hogy nézd ez én vagyok...majd elviharzottam és megköszöntem az eladónak hogy szólt...de akkor is ilyet...nagyon felidegesítettem magamat, főleg azért, mert ha jobban figyelek ez nem történik meg és nincs ez az egész balhé a bolt előtt, ahol egy tucat ember követte figyelemmel a rögtönzött mozit...
A pénteki délutánom rémes volt szó szerint...A kicsiért ide oda szaladgálnom kellett, mert én hoztam el a suliból, én kísértem el a diszkóba, én hoztam haza. Közben a kutyákkal is sétálni, és meggyőzni a nagy  fiút, hogy igen ki kell velem jönnie és most megyünk... de ezek csak apró dolgok. Anyával és apával beszéltem, és megtudtam, hogy  a bányámat egy kisebbfajta otthoni baleset érte, megégette az arcát. Előtte összetört a kocsija...Mamámat megműtik, a szemét, ami nem súlyos de aggódom, mert fél...Nővérkémnek se éjjele se nappala a munkája miatt...és ezek után  hallgattam a sok tartsál kit és társait...és bekövetkezett este a mélypont. Csak annyi volt, hogy sírtam és egyedül akartam lenni....csak egyedül. Becsuktam a szobaajtómat és lefeküdtem aludni, nem érdekelt semmi...a vacsora meg pláne nem..persze jöttek kérdezősködni, én meg azt ki nem állhatom. Jó persze igen kedvesek, hogy érdeklődnek (csak a szülők) de ilyenkor szeretnék tényleg csak au pair lenni, magyarul nem létezni a host család számára. Jelentem jól vagyok. Szeretek mindenkit az otthoniak közül!!! Jobbulást és kitartást!!!
A mai napon viszont fucking perfect volt!!!
Reggel bementem a városba, elintéztem a postai ügyeimet, hogy mit az titok, mert az illetékes elolvassa a bejegyzésemet lebukom. :) Majd shoppingoltam, szégyen már megint nem bírtam ki. Először is vettem két kalapot!!! Igen kettőt, mert darabja két font volt és nem tudtam dönteni és hazahoztam őket. Majd körbejártam a charity shoppokat és gazdagabb lettem két felsővel 5 fontomat rabolták el. Azután egy nadrágot vettem 10 fontér a Tk maxban, majd betértem a Matalanba, ahol fél áron vettem egy bőrdzsekit 15 fontért, és ahol a nőci javaslatára csináltattam egy Matalan kártyát is ha már mindig odajárok. Ezek után boldogan vettem úti célba az Asdát, mert találkozóm volt egy granthami magyar családdal; anyuka apuka és két leányzó. A host családomnak azt mondtam, hogy a templomból ismerjük egymást, mert nem akartam egy litániát végig hallgatni, hogy megint idegenekkel találkozol cimű kiselőadásból...tudjátok Magdinál is ez ment folyamatosan...Bátran kijelenthetem, hogy szuper napom volt. Még soha nem jártam angliai magyar házban és olyan izgalmas volt.Cica is volt, de nem ám hosszú szőrű nyáladzó perzsamacskák mint itt, hanem normális fekete játékos kis macsesz. Az ebéd visszaadta az életemet csirkepörkölt nokedlivel, savanyú uborka, csöröge fánk hazai baracklekvárral. Hmmm nyami. Végig beszélgettük a délutánt, összefoglalni lehetetlen, mert minden szóba került, de nagyon nagyon jó volt  a magam részéről. Igaz a mise kimaradt, de majd legközelebb, mondjuk a hittel kapcsolatos témák helyet kaptak, szóval ezt a részt is kipipálhatjuk. Még egyszer köszönöm nektek Gabi!!! Kaptam kölcsönbe egy kis olvasmányt amibe holnap belevetem magam és egy dvd-t, amit ha törik ha szakad megnézetek a fiúkkal a half termben, hogy teljen az idő. ;) Jól éreztem magam, és látjátok olvasóim magyarok tényleg mindenütt vannak. ;)
Este mikor hazaérkeztem még javában folyt a parti, mert host mami ezúttal a barátjaival ünnepelt, és bármilyen meglepő volt a számomra, kaptam hot dinnert, pedig kijelentettem, hogy ma volt részem very delicious hungarian lunchban :) sőt még sütit is kaptam...azt hiszem lesz holnap mint ledolgozni a jégkori órán...igen mert az is lesz és ideges is vagyok...és most már be is fejezem mert megint írtam egy kisregényt (ami helytelen definiálásnak számít, hiszen ez formailag csak novella lehetne...és most mondjátok, hogy nem vagyok idegesítő)